Hasznos farkasok
Világszerte több nemzeti parkban és természetvédelmi területen váltottak ki heves vitákat az elmúlt években azok a döntések, melyek értelmében egyes helyekre visszatelepítették az egykor őshonos farkasokat.
Egy új tanulmányból azonban kiderül: a farkasok kifejezetten "hasznos" élőlények, ugyanis a félig elfogyasztott zsákmányt hátrahagyva más húsevőket is ellátnak élelemmel.
A medvék és a pumák ragaszkodnak zsákmányukhoz és védik azt a dögevőktől, amíg komótosan elfogyasztják. A farkasok azonban általában nem fogyasztanak egyszerre többet 10 kg húsnál, aztán kénytelenek lefeküdni és emészteni. Amikor a farkasok félrevonulnak, a dögevők nyugodtan hozzáláthatnak a falatozáshoz.
Valaha egész Észak-Amerikában éltek farkasok, azonban a 70-es évekre szinte teljesen eltűntek. Amikor az amerikai vadvédelmi hatóságok először tettek javaslatot a Yellowstone Nemzeti Parkba való visszatelepítésükre 1987-ben, a terv ellenzői azzal érveltek, hogy a farkasok megtizedelhetik a szarvasállományt. A Parkban végül 1995-ben engedtek szabadon csak farkasokat; a döntést még akkor is sokan ellenezték.
A Berkeley egyetem kutatócsoportja 1998-tól 2001-ig tanulmányozta a Wyoming, Montana és Idaho területeit felölelő Yellowstone farkasait. Elsősorban a hátrahagyott tetemeket vizsgálták, hogy megtudják, pontosan mit, hogyan és mennyit esznek a farkasok.
A 200 megvizsgált tetem alapján arra a következtetésre jutottak, hogy minél rosszabb az idő, annál több maradékot hagynak hátra az állatok a "takarítóknak". Persze nem azért, mert ilyen "jótét lelkek", hanem azért, mert a zsákmányállatok a nagy hóban nehezebben jutnak a táplálékukként szolgáló növényekhez, így gyengébbek, lassabbak és könnyebb őket elejteni - nem is beszélve arról, milyen kiválóan látszanak a hófödte terepen. A farkasoknak tehát télen jut ki a jóból, és ilyenkor több a maradék is - ami a dögevőket segíti a túlélésben. |