|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.16. 20:45 - |
Ez a dzsungel gepárdoknak, párducoknak, hiúzoknak, ocelotoknak, tigriseknek, pumáknak, kígyóknak és különleges pókoknak nyújt élőhelyet, de ha valakinek más állat is eszébe jut, nyogodtan írjon ide! |
[21-2] [1-1]
Snowsornak minden erejével igyekeznie kellett, nehogy elaludjon. nagyon örült hogy Whity vigyáz rá az éjszaka, de most nagyon álmos volt. Minden percben küszködnie kellett leragadni készülő szempillái ellen.
- Nem bírom tovább, aludnom kell. Mostmár nem vagyk annyira gyenge, csak éhes. - mondta, és bár nagyon fáradt volt, annyi maradt benne, hogy egy előtte átszaladó merész nyúlra mancsot emeljen. Sóhajtva fogyasztotta el a kis zsákmányt. Egy ekkora tigrisnek ez nem volt elég ennivaló, de az életben maradáshoz éppen elég. - Most alszom egyet, és te is aludj. Nagyon fáradt lehetsz, ha egész este mellettem virrasztottál. - mondta, s szinte azonnal mély álomba merült.
|
Whity figyelmesen hallgatta, hogy mit mondott Snowsor. Minden tőle telhetőt megtesz érte, csak, hogy megmentse. Amikor Snowsor kimondta, azt, hogy Whity ne engedje eleludni, a nőstény így szólt:
- Ne félj, Snowsor! Nem hagyom, hogy bármi bajod essen. Különben is te mentettél meg engem, ennyivel azért bőven tartozom. - Whity egész éjjel Snowsor mellett volt. Nem hagyta, hogy elaludjon.
Hamarosan reggel lett. Whity, ásított egy nagyot, és barátjára nézett. Szomorú volt, mert Snowsor nem aludhatott egy szemhunyást sem, de sajnos ő sem.
|
Snowsor elrágcsálta a gyógyfüvet. Eleinte nagyon csípte a gyomrát, és olyan volt mintha belülről marnák, de aztán a hasa lenyugodott és egy kicsit el is álmosította. Mem akart ilyen gyengén elaludni, mert tudta, hogy az végzetes is lehet. Ezért nyitva tartotta a szemét és így szólt:
- Köszönöm, most már sokkal jobb. Egy kicsit fáj még a hasam, de semmi más bajom nincs. Csak kicsit véres a bundám - mondta és máskor oly szép és fehér bundájára nézett, ami most ragacsos volt saját vérétől. Ekkor tört rá az álmosság, és ezért gyorsan így szólt: - Whity, ne engedd, hogy elaludjak! Tarts ébren! Nem szabad elaludnom, mert akkor lehet, hogy örökké elalszom.
|
Whity megtette amit Snoesor kért. Elment azért a gyógyfűért, és elvitte a barátjának. Nagyon szívesen segített a hímnek, mert tudta, hogy így talán beférkőzhet a szívébe. Nem gondolta komlyan, amit a találkozásuknál mondott. Csak annyira rosszul viselte el azt, hogy nem volt vele kedves Snowsor. Ám most... most segítenie kell. Amikor vissza ért oda tartotta Snowsor szája elé a gyógyfüvet, és arra várt, hogy a hím megegye. Whity türelmes állat volt, de most mintha nem lett volna annyira az. Sürgette szegény Snowsort, mert félt, hogy mire a hím megeszi a gyógyfüvet, addigra meghal. Dehát az nem lett volna jó, mert akkor a lány egyedül maradt volna, és nem lett volna senki, aki megmenti, ha veszély van. Most is Snowsor segített neki, amikor jöttek a vadásztok. Ő mondta meg neki, hogy a fa mögé ne bújjon, mert ott megtalálják a kutyák. Whity a lelkemélyén nagyon hálás volt a hymnek, de ezt enm merte kimondani előtte, mivel ezt hitte, hogy Snowsor túl érzelgősnek hinné. Egy idő után, Whity így szólt:
- Jobban vagy Snowsor? Most, hogy bevetted az ellenszert? - kérdezte a nőstény. Szemmel láthatóan a hím jobban lett, és ennek a hírnek Whity nagyon örült. Lefeküdt a hím mellé, és ott maradt vele egész éjjel.
|
Snowsor még mindig nem tért magához a golyó okozta fájdalomból. Most felyét Whity hátán nyugtatta. Érezte, hogy a lány könnyei ellepik az arcát, de nem tért magához. Mindenesetre örült, hogy Whity ott van vele. Most nyöszörgött egy kicsit, hogy adjon életjelet, nehogy Whity annyira megrémüljön és azt higyje meghalt.
- Köszönöm, hogy vigyázol rám - mondta halk, nyöszörgős hangon. Nagyon éhes volt, de most semmi esetre sem kelhetett föl mert nagyon fájt a válla. Nem tud fölépülni, hacsak... - Whity, szeretnék kérni tőled valamit. Lehet, hogy nagy szívesség, de hoznál nekem egy keveset... abból a gyógyfűből, ami a dzsungel szélén nő? Az segítene.
|
Egy fiatal ocelot ugrándozott faágakról faágakra. Végül megállt egyen. Úgy gondolta, ez ideális alvóhely, kényelmesnek tűnt. Pár perc múlva fel is riadt: Az éhségre, és egy madár csalogató hangjára. Felugrott, majd elkezdett a fán felfelé mászni a zsákmányért. Egy egész őrizetlenül hagyott madárfészket talált. Jót lakomázott belőle. Majd mikor kipihente magát, az alsóbb ágakra ereszkedett, s leugrott a földre.
|
Whity rémülten nézett a hímre, és megpróbált segíteni neki.
- Snowsor! Mi történt? Csak nem talált el a puska? - kérdezte riadtan a lány.
- Nem. Az nem lehet. Nem találhatott el. - a nőstény szomorúan nézett a hímre, és rátette a fajét, az ő fejére.
- Ó, Snowsor... egész életemben utálni fogom a vadászokat. Utálom, utálom, utálom!!! - kiabálta a nőstény könnyes szemmel.
|
Snowsor kellemetlenül érték Whity kérdései. Még hogy ő? Szerelmes? Ez lehetetlen - gondolta, de a következő pillanatban Whityra gondolt. Nyelt egy nagyot és behúzta a nyakát.
- Hát...izé. Tudod... - nem jött ki hang a torkán, és ijedten hátrálni kezdett, mikor Whity hozzádörgölőzött, ez nagyon váratlanul érte. Nem akarta megbántani, de nem nagyon értett a nőstényekhez. Most is csak idegesen ácsorgott, súlyát egyik lábáról a másikra helyezve akarta csökkneteni a feszültséget.
Még hogy macsó. Ugyan. Mikor Whity ezzel a családalapítós dologgal ált elő. Tudta, hogy őrá gondolt. Igazából nem szeretett szerelmeskedni. Szeretett volna egy belevaló lányt maga mellé. Whity inkább az előbbi volt. De se baj. Whityban is volt valami megigéző, de Snowsor ezt nem akarta beismerni magának. Inlábba lapított.
- A többiekért ne aggódj, ők jó vannak. Csak egy kicsit megsérültek. - mondta és saját, vérrel szennyezett bundájára nézett. - Egy vadász maradt, akit nem tudtunk megölni de ő bizonyára már elment - mondta és szorosan odabújt Whity mellé. De ekkor hirtelen egy puska dörrenését lehetett hallani, és Snowsor hirtelen elterült a földön, körülötte kis vértócsa keletkezett. Egy golyó mélyen befúródott a vállába. Most Whity mellett roskadt össze, és ráesett a lányra. Sok vért vesztett, de még élt, és gyorsan szuszogott, hogy kibírja a fájdalmat, amit a golyó okozott
|
Whity nagyon megörült, amikor megpillantotta Snowsort.
- Snowsor! Annyira örülök, hogy itt vagy, és, hogy nincsen semmi bajod... de, hol vannak a többiek? Ők is jól vannak? - kérdezte aggódó hangon. Amikor meghallotta, hogy mindenki jól van, egyből megnyugodott.
- Már azt hittem, hogy... - kezdte a mondatát, de rájött, hogy csak magátizgatja fel ezzel.
- Mindedj, nem érdekes. Hé! Észre vettem, hogy már nem is vagy velem, olyan goromba, és be kell, hogy valljam, ennek örülök. - amikor Whity befejezte a mondandóját, lement a szikláról, és elmondta, hogy mi történt vele.
- Ittam ebből a patakból, és miután befejeztem, el is ájultam. De nem tudom, hogy miért. Talán a víz miatt. Vagy, nem tudom. Egyszerűen elájultam. - mondta a nőstény, és oda bújt Snowsorhoz. Szemmel láthatóan érdeklődött a hím után, és tetszett is neki. Azt gondolta, hogy lehetnének párok, de Snowsor, neki túlságosan is durva, de, ha nem lenne ilyen, akkor lehetne róla szó.
- Te... te már... te már voltál... szerelmes? - kérdezte félénken Whity, mert tudta, hogy Snowsor nem fog örülni a kérdésének.
- Bocs. Nem kellett volna ilyen butaságot kérdeznem. Feljtsdel. - kért bocsánatot a lány, és visszafeküdt a szikla szélére. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megtalálja az igaz szerelmét. Azt hitte, hogy egész életében egyedül marad.
- Bárcsak lenne, egy igazi macsó, akivel családot alapíthatnék! - mondta hangosan a hím felé fordulva lehajtott fejjel.
Este lett. Whity elaludt a szikla tetején, és reggelig nem ébredt fel, pedig a ragadozó állatok éjjel vadásznak, de a lány nagyon ki volt fáradva a mai nap miatt.
|
Snowsor bevégezte a "vadászatot". Ők győztek, bár a csata az utolsó néhány percben elég szoros volt, és már úgy tűnt, hogy a vadászok győznek, de akkor a sebhelyes gyorsan megtépte az utolsó vadászt is. Snowsor most szemeivel Whityt kutatta. Benézett a fa mögé, de ott már nem volt. A keresésére indult. Nem nagyon találta sehol az erdőben, de akkor egy kis patakra bukkant. Felismerte a patakot. Ez volt az a patak, melynek vízétől a szülei meghaltak. Ha túl sokat iszik ő is meghalt volna, de ő mértéktartó. Alaposan megszagolt egy helyet a fűben, ahol a gyep ki volt taposva, s orrába Whity szaga szökött. De körülnézve nem látta a lányt, így nem maradt más hátra, követni kezdte a lány nyomait. Egy pillanatra elfogta a páni félelem, hogy esetleg a vadászok valamelyik vérszomjas kutyája elkapta őt, de aztán megnyugodott. Kutya szagnak nyoma sem volt sehol. Már éppen feladta a keresését, és leheveredett, de akkor hirtelen egy kis moccanást hallot a felette álló szikláról, és az orrára esett egy kavics. Hangosan szitkozódott, majd szaladni kezdett, fel a sziklára, és közben már mondta mondanivalóját:
- Héj nem tudsz vigyázni? Ha a szememet találod el, meg is... - mondta de a következő pillanatban elhallgatott. Gyomra bukfencet vetett örömében, ahogy megpillantotta Whityt a szikla szélében. - vakulhattam volna - mondta csendesen, majd megint visszanyerte méltóságát - Már égen földön kerestelek, és azt hittem, hogy... - mondta de a végén elhalgatott.
|
// folytatom az előzőt //
Whity hosszú ideig feküdt. Nem gondolta volna, hogy a víz miatt rosszul lesz. De nem tehetett mást, mert nagyon szomlyas volt.
Egyszerre csak kinyitotta könnyes szemeit, és megpróbált felkelni. Sikerült neki, és azt moöndta magában:
- ,, Soha többé nem iszok ebből a patakból." - aztán tovább folytatta az útját, Snowsor felé. Végül úgy döntött, hogy nem fog neki segíteni, mert olyan vad volt vele, és udvariatlan.
- Éhes vagyok. Ennem kell valamit. Ááá! Ott van egy gazella. Megpróbálom becserkészni. - mondta, és szép lassan elindult a gazella felé. Elbújt egy fa mögé, és onnan figyelte a zsákmányt, és kis idő után egy határozott mozdulattal kiugrotta a fa mögül, és rávetette magát a vacsorájára.
- Húú! Ez nagyon fincsi volt. - jelentette ki. Letelepedett egy szikla tetejére és, mély álomba merülve elaludt.
|
Whity elkeseredetten kereste azt a helyet, ahová bújhatott volna. De végül úgy döntött, hogy elfut. Nem volt szíve ott hagyni Snowsort, de nem akarta kockára tenni az életét.
Nagyon kifáradt a nagy és fáradalmas futásba, így leheveredett egy nagy fa alá.
- ,, Bárcsak tudtam volna segíteni neki, de nem akartam, hogy én is bajba essek... vissza megyek. Segítenem kell neki. Muszály." - gondolta magába Whity, miközben elindult vissza, hogy segítsen Snowsornak. Amikor oda ért, nem találta sehol a hímet.
- ,, Eltévedtem"? - kérdezte magába a nőstény kétsébeesetten.
- Biztos vagyok benne, hogy eltévedtem. De hol lehetek? Jé, itt egy kis patak! Iszok belőle. Tisztának tűnik a vize. - gondolta ő. Miután ivott a vízből, émelyítő érzés tört rá.
- Rosszul érzem magam. Talán a víz miatt. - mondta, és elájult a kis patak mellett.
|
Snowsor látta, hogy hová bújik Whity, és egy pillanatra megcsoválta a fejét. A vadászok direkt erre a célra kifejlesztett kutyái ott könnyen megtalálhatják. De csak egy pillanatig gondolkoztott, mert utána már más vonta el a figyelmét. A egyik vadász puskáját éppen felé fordította, és Snowsor csak egy jól időzített ugrással tudott kitérni a golyó elől. Most egy hatalmas ordítással a vadászra vetette magát, és sikerült ledönteni a lábáról, majd gyorsan elharapta a torkát. Majd még gyorsan odakiáltotta Whitynak:
- Ne oda bújj! Ott simán megtalálnak. - mondta és rögtön ráugrott egy Whity felé tartó vérebre.
De a harc már eldöntődött. A vadászok többszázan voltak, Snowsor meg egyedül. Ha nem segít neki senki, akkor itt pusztul. Felemelte a fejét és ordítani kezdett, ezzel hívva segítséget. Elmosolyodott, amikor tigris társai léptek ki a fák közül: az öreg sebhelyes,a félszemű, és Akela. Most újult erővel vetette magát a harcba elszánt tekintettel, életét sem féltve, bár már nem egy helyről csöpögött fehér bundájára a vér.
|
Whity is nagyon meg volt rémülve. Azt sem tudta, hogy hová menjen, és Snowsort is nagyon féltette. De amikor meghalotta, hogy Snowsor azt kiálltja neki, hogy "FUSSS!" akkor egy nagy fa mögé bújt el.
- " Jaj, Istenem! Csak ne essen semmi baja. Annyira megszerettem ezt a hímet. És, ha meghal? Ki lesz a párom ebben a nagy dzsungelben? Megint magányos leszek." - A nőstény tigrisnek a szeméből újabb és újabb könnycseppek gördültek ki. Attól félt, hogy nem tud majd segíteni Snowsornak.
|
Snowsor morgott egyet, majd gyorsan felállt, és Whityra nézett. Nem volt hozzászokva, hogy valaki mer vele ellenkezni, ezért még mindig morogva így szólt:
- Ez itt az én területem, és ha nem tetszik a modorom, akkor el le... - akarta mondani, de nem jött ki hang a torkán. Abban a pillanatban egy ugrással megfordult, és egy a fejének szegeződő puskával találta szemben magát. Orrvadászok járták az dzsungelt, hogy elvegyék a fehér tigrisek értékes és ritka bundáját.
Snowsor halálra volt rémülve, de még mindig morgott. "Itt a vég" gondolta, de akkor hirtelen villámcsapásként érte a gondolat, és életét kockára téve fogaival megragadta a puska végét, és kirántotta az ember kezéből. De a vadász nem egyedül volt, még többen jöttek. Snowsor rohant az elkobzott puskával a kezében, de még futólag odakiáltott Whitynak
- FUSS!!! Menekülj innen! Vadászok! - kiáltotta és rohant ahogy a lába bírta.
|
Whity sértődötten odébb állt, és megint elkezdett beszélni:
- Bocs, csak tudod még nem beszéltem senkivel, aki ilyen, mint te. Én nem vagyok hozzá szokva az ilyen stílushoz. Csak azért csináltam, mert nem akartam, hogy gyávának higyj. - Whity szomorúan leheveredett egy nagy fa alá, és elgondolkozott azon, vajon miért ilyen goromba ez a fehér tigris. Hiszen ő nem is csinált semmi rosszat. Egy pillanatra behunyta a szemét, hogy kituszkolja a szeméből azt az egy könny cseppet, aztán amikor sikerült, megszólalt:
- Te miért vagy ennyire goromba? Így neveltek? Vagy mi? - Whity ránézett Snowsorra. Kis idő múlva felállt, és oda cammogott egy másik fához. Hogy elvonja a figyelmét a hímről, rá nézett azokra a finom gyümölcsökre, és arra gondolt, hogy ő miért nem növény evő. Úgy sokkal könnyebb lenne ebédet, és vacsorát szerezni.
|
Snowsor a lány közeledtére hátrált egy pár lépést, majd nehogy félősnek tűnjön, határozott hangon így szólt:
- Héj kislány, csigavér! - mondta majd a következő mondatra elnevette magát egy kicsit - Látom hogy tudod mitől döglik a légy, mer a lehelleted irtó büdös - persze az övé is az volt, de ezt nem ismerte el. Udvarlás terén nem volt valami tapasztalt.
Most az egyik fa tövébe feküdt, és onnan figyelte mit mond a másik. Kicsit lelkiismeret furdalása volt, de csak megvonta a vállát, és feküdt tovább.
|
Whity ijedten nézett Snowsorra, és megpróbált megszólalni:
- Kik azok akikről te beszéltél? Az öreg sebhelyes, meg a félszemű, és Akela? Mert én ugyan nem ismerem őket. Mondtam, hogy én egyedül élek itt a dzsungelben. És szerintem egyesül is fogok élni, ha nem lesz párom. - A nőstény tigris szomorú szemeivel próbálta megpuhítani a hímet. Közelebb ment hozzá, és ő is kimutatta az agyarait, hogy ő is megmutassa, hogy megtudja védeni magát.
- Én sem ma bújtam ki a tojásból. Tudom ám, hogy mitől döglik a légy. Azt hiszed, hogy te vagy itt az egyetlen, aki meg tudja védeni magát? Mert, ha igen, akkor nagyon tévedsz. - Whity annyira haragudott Snowsorra, hogy már nagyon vicsorgott rá. Az igaz, hogy Whity félős meg minden, de akkor is megtudja védeni magát.
|
Snowsor felemelte a fejét, ahogy meghallotta a a nőstény közeledő lépteit. Vicsorgott egyet, majd gyorsan felállt, és szembe nézett vele. Nem szeretett a vélt ellenségfel szemben fekve lenni. Gyorsan felvette a támadási pózt, és kivillantotta éles fehér agyarait. Mikor azonban megszólalt a másik, abbahagyta a morgást és egy kicsit enyhített állásán is.
- Ha te vagy az egyetlen tigris itt akkor én mi vagyok? Talán bizony majom - mondta nyersen, majd mikor meghallotta, hogy hogy folytatja a lány, megint megszólalt - Komolyan azt hiszed hogy csak te meg én vagyunk itt??? Ott van pl az öreg sebhelyes, meg a félszemű, és Akela. Na velük mi lessz? -kérdezte durva hangon. Természetesen bocsánatkérésről szó sem lehetett. Nem volt ilyen a modora.
|
Whity egy hatalmas dzsungelben élt. Senkit nem ismert és arra gondolt, hogy jó lenne, ha lenne egy hím tigris, akivel összejöhet, és kis fehér tigrisei születnének. De aztán rá jött, hogy nincsen senki más tigris itt rajta kívül.
- De kár, hogy egyedül vagyok ebben a hatalmas dzsungelben. Pedig annyira szeretnék egy társat. - Whity elszomorodott, és leheveredett egy hatalmas fa alá, és mély álomba merülve elaludt. Pont arról álmodott, hogy rá talál, az igazira. Születnek kölykei, és vígan, békésen élnek eggyütt. De hirtelen ennek a gyönyörű álomnak vége lett. Whity megriadt valamitől. Megpróbált vissza aludni, de nem sikerült neki. Úgy gondolta, hogy ideje elmenni vadászni valami finomat. Ezúttal sikerrel járt. Amikor elfogyasztott az ebédjét, megint vissza feküdt a nagy fa alá. És egyszerre csak olyat látott, amit még soha, amióta itt élt a dzsungelben. Megpillantotta a ''legszexisebb hímet a világon''. Óvatosan felkelt, és elindult, a nagy hím felé. Eléggé félt, mert attól tartott, hogy az a nagy hím megtámadja. De mégis volt annyi bátorsága, hogy megszólítsa:
- Szia! Ki vagy? Hogy hívnak? Én Whity vagyok. Én vagyok itt, vagyis én voltam itt az egyedüli tigris. De most, hogy te is itt vagy, gondoltam lehetnénk barátok. - Whity látta a tigris szemében, hogy nem valami barátságos, és inkább vissza húzodott.
|
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
