|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 19:03 - |
 Ebben az erdőben mindenki egyenlő, a "tárgyalásokat" is itt tartják, a Jövendőmondó Tölgynél |
[10-1]
Silver hirtelen nem tudta, hogy Szikrázó méprt néz olyan szomorúan, de a kövbetkező pillanatban már nem is érdekelte. Megpillantotta a napfényt a horizonton, és ennek nagyon megörült. Szaladt ki a napsütésbe, és széttárt szárnyakkal fel-alá járkált.
Szárnyai már meszáradtak , és most a magasba repült. A fák felett egy ideig követte Szikrázó lépteit, majd elkanyarodott a Jövendőmondó tölgy felé.
|
Szikrázó olyan gyorsan futott amilyen gyorsan csak tudott. Amikor oda ért, így szólt:
- Köszönöm. Ha te nem lennél, akkor most megáztam volna. Mégegyszer köszönöm. Majd, ha eláll az eső, akkor tovább megyek. - Szikrázó szomorú tekintettel nézettSilverre. Elkeseredett volt, amiér tovább kellett mennie. Itt akart maradni, de sajnos nem voltak barátai, akiknél lééakhatott volna.ű
Kis idő után elállt az eső, és Szikrázó elindult. Már annyira éhes volt, hogy majdnem kilukadt a gyomra.
- Nagyon éhes vagyok. Még megyek egy kicsit, aztán megállok legelni, és egy kicsi pataknál iszok is. - Szikrázó elérte azt a helyet, ahol eltervezte az ebédet. Amikor befejezte az ebédet, lefeküdt egy fa alá, és mély álomba merülve elaludt.
Délután volt. A madarak csiripeltek, a kis patakból folyt a tiszta víz, a fák levelei az enyhe szellőtől süvítettek.
|
Szikrázó olyan gyorsan futott amilyen gyorsan csak tudott. Amikor oda ért, így szólt:
- Köszönöm. Ha te nem lennél, akkor most megáztam volna. Mégegyszer köszönöm. Majd, ha eláll az eső, akkor tovább megyek. - Szikrázó szomorú tekintettel nézettSilverre. Elkeseredett volt, amiér tovább kellett mennie. Itt akart maradni, de sajnos nem voltak barátai, akiknél lééakhatott volna.ű
Kis idő után elállt az eső, és Szikrázó elindult. Már annyira éhes volt, hogy majdnem kilukadt a gyomra.
- |
Silver már épp válaszolni akart, kinyújtotta a nyakát és eéőredugta az orrát, hogy jól visszavágjon, de akkor hirtelen egy hatalmas esőcsepp hullott az orrára. Jól tudta, hogy a varázserdő lényeinek árt az eső. Az eső tiszta és szép, nem úgy mint akik itt vannak elátkozva, habár az Éjszaka királynője arról keveset tudhat, hogy itt nem mindenki gonosz.
Silver gyorsan megrázta vizes tollait, majd Szikrázó után eredt. Mikor odaért csak ennyit mondott. - Gyorsan gyere! Itt két percen belül zuhogni fog az eső. - Azzal vágtatni kezdett fabeli oduja felé. Mikor beért a száraz helyre, még egyszer megrázta magát, majd a bejárathoz ment, kikiabált hangosan - FUSS!!!
|
Szikrázó hirtelen hátra nézett, és ő is súnyítani kezdett. Úgy gondolta, hogy nem kéne ezzel az agresszív unikornissal beszélnie. De aztán mégis össze szedte a bátorságát és így szólt:
- Szia! Szikrázó vagyok, és ahonnan én jöttem, ott én voltam a legnagyobb rangú csődör. DE nehogy azt hidd, hogy mérges, és gonosz vagyok, csak nem szeretem az idegeneket, de gondolom te is így vagy ezzel. - Szikrázó megpróbált közelebb menni a kancához. Úgy vélte, hogy jó kis párja lenne.
- Barátokat szeretnék szerezni, de úgy látom, hogy nincs sok esélyem rá. Úgyhogy én megyek is. Nem szeretnélek feltartani. - Szikrázó elindult, amerre csak vitte az útja.
|
Egy fekete árny szelte át a varázserdő különös homályát. Furcsa lény volt; fekete volt, mint az korom, patáin olaj csillogott, fekete bőr szárnyai voltak, melyeken óvatosan ereszkedett le a nedves talajra. Horkantva ágaskodott fel, fekete szarvas fejét ide oda hányta, ahogy körülnézett a kietlen tájon. Mindenfelé csak fák, és sehol egy lélek... de nem baj. Darkdewil nem volt társasági lény, most is inkább egyedül maradt volna.
|
Silver miután elvégezte dolgát, mit sem sejtve indul vissza a varázserdő felé. Csak mikor már odaért veszi észre a másik unikornist. Szemének azonnal kimutatja fehérjét, füleit hátracsapja, patái hangosan dobbannak a földön. Prüszkölve hajtja le a fejét. Nem tudja ki az idegen, és hogy honnan jött, így bizalmatlanul méregeti.
- Te ki vagy? És honnan jöttél? Nem ismerlek errefelé. - mondta Silver a másik unikornisnak.
(most Szikrázóhoz beszéltem) |
egy unikornis csatlakozik
neme: kanca
jelleme: család szerető anya jó férjet keres magának
Magányosan sétált az erdőben mikor bezsélgetésre lett figyelmes, hallgatott nehogy észre vegyék de mikor közelleb akart menni egy ág megroppant a patái allat és valaki kezdett közeledni felé amitől hirtelen megijett ,és el akart bújni de nem talált megfelelőhelyet. |
Néma csend volt a Varázserdőben, még a légy szárnyának hangját sem lehetett hallani, De ekkor szárnyak suhogása hangzott fel, és nem sokkal később négy pata ért földet a Jövendőmondó Tölgy előtt. Silever mélyen meghajolt a csodálatos fa előtt, majd kihúzva magát így szólt:
- Bocsánat, hogy megzavarom nyugalmadat ó csodálatos tölgy, de fontos mondani valóm van - kezdte hadarva majd egy kicsit megnyugodván így szólt - A varázserdőt körülölelő pajzsból egyre több darab hullik ki, ez aggasztó. Most mit tegyünk?
- Ki meri megzavarni nyugalmamat? - kérdi a tölgy mély hangján, majd mikor látja, hogy csak Silver jött el hozzá, megnyugodik - Apajzson csak te tudsz segíteni gyremekem ezt te is tudod. - mondta neki barátságosan. - Ha mindent megtezsel érte, sikerülni fog a küldetésed.
- Köszönöm hatalmas tölgy - mondja Silver majd szárnyait fel-le mozgatva a magasba emelkedik - nem fogsz csalódni mbennem - mondta majd nyílsebesen elszállt a fák felett és a pajzs felé szállt
- Tudom gyermekem. tudom - mondta a tölgy majd ismét üres tekintettel álomba merült. - Tudom
|
| Ebben az erdőben mindenki egyenlő, a "tárgyalásokat" is itt tartják, a Jövendőmondó Tölgynél |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
