|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 19:00 - |
 A helyet legendák övezik, ami úgy szól, hogy réges régen az erdő királynője megátkozta az embereket, akik ezentúl farkasemberként (vagy vérfarkasként) élik életüket, és az erdő fogjai... |
[17-1]
Ő is arra fordul amerre a tengerpartot sejti, és amerről a szag érződik.
-Igazad lehet-bólint, majd elindul abban az irányba.
|
- Igen én is éászrevettem ,hogy esetleg lehet ott valami, de azt hittem képzelődöm. Talán...meg kéne néznünk - javasolta, és azon nyomba a bokor felé vette az irányt. De az árny addigra eltűnt. Azt hiszem hoppon maradtunk. - suttogta, majd a helyükre igazította rakoncátlan tincseit, amik feltartóztathatatlanul lengtek feje körül. Különösen egy tincs volt, amelyik sohasem akart a helyére menni. Megrázta fejét majd lemondóan sóhajtott.
- Nem érzed ezt a szagot a tengerpart felől? - kérdezte hirtelen, mert az orrába szökött egy idegen szag - Talán ott lehet az idegen.
|
Mire Leona átváltozása befejeződött, már ő is ember wolf. Lihegve ült le egy fatörzse mellé, egyik ujjával kihúzott egy véres hajtincset arcából. Felnézett az immár világoskék égre majd vissza Leonára. Hirtelen termedt meg, úgy pattant fel mintha tűbe ült volna. Fejét egyenesen az egyik bokor felé fordította, ahonnan idegen szagokat érzett.
-Nem vagyunk egyedül...-suttogta.
|
A sötét árnynak addigra már hűlt helye volt. Látta hogy a szépséges lány rápillant, és nem akart alkalmatlankodni. Szerinte a másik sem akarta hogy ott legyen, az a fekete. Most még nem tudta, hogy lány a másik, és a színéből arra gondolt, hogy esetleg hím. Látta, hogy a lány milyen aranyos fényt áraszt magából, és a közelében úgy érezte, hogy felhőtlenül boldog,, ahogy ott állt, teste melegében. Nem akart elmenni az égi tüemény mellől, de végül mégis meggondolta magát, és tengerpart felé vette az irányt.
|
Leona még mindig Kamaliát nézte, de akkor hirtelen hallota, ahogy reccsen egy ág mögötte. Villámgyorsan hátrafordult, habár még mindig sajogtak a tagjai az átváltozástól. Egy fekete árnyat pillantott meg egy fa mögött, és két sárgán világító szemet, de mást nem. Gondolkodott egy pillanatog, hogy mi lehet a sötét alak, majd vállatvonva visszapillantott Kamaliára, és várt, mikor alakul át a lány is. Vörös haját fújta a szél, és különleges ragyosást árasztott a teste.
nem mindennapi vérfarkas volt. Nem minden bokorban van fehér szőrű vérfarkas, és mikor átalakul is, szelíd melegség követi, amerre jár. Most sem volt szél, selymes fürtjei mégis lágyan lengedeztek. Lopva az árny felé pillantott majd vissza kamaliára...
|
Az erdő csendjét ágak pattogása szakította félbe, ahogy Nightwolf előbukkant a fák közül, és a két vadászó árny felé vette az irányt. Az egyik egy gyönyörű, vörös hajú lány volt, a másik...a másik egy vérfarkas, ha jól látta. Nightwolf óvatosan közelebb ment, és onnan szemlélte a lenyűgöző szépséget. Ekkor hirtelen beugrott neki egy gondolta, ahogy érezni kezdte a szépséges lány szagát. De...de, ez nem lehet Leona, arról nem volt szó, hogy másik alakja is van - mondta magában csodálkozva, de nem volt mit tenni. A szagán érezte, hogy ez csak a fehér bundájú farkas lehet, akit a Lelkek Tavának partján pillantott meg. Akkor még azt hitte, Leona farkasember, hát most kidült, hogy nem. Márpedig emberi alakban nem lehetnek barátok, meg kell várnia, míg újra elő nem bújik a hold ezüstös fénye...
|
Egy ideig csak nézta Kamalia ínycsiklandozó lakomáját, majd felpillantott az égre a fák kkoronája között. A nap kezdett előbukkanni a horizonton, és Leona érzte, hogy megint kezdi visszanyerni emberi alakját. Testén a fehér bunda kezdett eltünni, orra és lábai kisebbek lettek, és a fülei is apró emberi füllé alakultak.
Az átváltozás már kezdett befejeződni, de még midig farkas alakban volt, mint mondtam, átváltozása lassú volt. Fejét az égre emelte, és vonítani kezdett, de érezte, hogy hangja egyre csak halkul, még végül emberi sikoltássá alakul át. Fáradtan a földre rogyott, kezei remegtek maga előtt, ahogy támasztotta magát, vöröses haja a vállára omlott, kék szemeivel a földet bámulta. Akkor még mindig remegő lábakkal felált, és Kamaliára nézett.
- Most te jössz... - mondta halkan majd megint az eget kezdte fürkészni.
|
Szája sejtelmes mosolyra húzódott, szinte már megőrült a friss vér szagától. Nem tétovázott, bólintott, majd belevette magát a sűrűbe. A nyulak rémülten ugrottak fel, majd cikkcakkban kezdtek futni, de nem voltak túl gyorsak. Két ugrás volt csupán, majd az egyik nyúl nyka már el is roppant Kamalia álkapcsában. Elégedetten tépte fel friss húsát, majd ette meg a csontjaival eggyütt.
|
Leona fejével intett bal felé, és elindult, meg sem várva Kamalia válaszát. nagyon szeretett vadászni, és ez most sem volt másképp. Már jócskán beljebb voltak, amikor hirtelen egy nyúl szaladt át előttük az úton. eona nem várt azonnal ugrott, és letertette a nyulat. Körmeit belevájta, és várt amíg a nyúl egy utolsót sikít és lélegzik, majd üveges szemmel fekszik előtte a földön. Leona kirántotta a karmát az álltaból, és teli pofával enni kezdett. Mikor már elfogyasztotta a nyulat, Kamalia felé nézett. Szája széle véres volt, és a fogairól is csöpögött a vér, de nem bánta. Mikor vérfarkas volt neki mindegy volt csak vér legyen, emberként ennek pont ellentettje. Szelíd és kedves. Kérdően nézett vrtestvérére és egy nyúlüregre mutatott.
- Nem vagy éhes? - mondta selytelmesen mosolyogva
|
Egy kicsit még furcsálkodva nézett rá,de aztán szája mosolyra húzódott.
-Ahoz mindig van-bólintott-Merre menjünk?
|
- Leona vagyok, és nagyon jól tudom mit jelent a morgás - mondta kicsit hevesen majd ismát Kamaliához fordult - korai az alváshoz, kései a sétához, de pont ideális idő egy kis vadászatra - mondta majd fejével az erdő világosabbik fele felé bökött - nincs inyedre egy kis nyúlpecsenye? Errfelé rengeteg a nyúl.
|
-Mifelénk a morgás a támadás jele-felelte bizalmatlanul fürkészve fajtársát-Egyáltalán ki vagy te?
|
- Csak beszéni akrtam veled, mint fajtársal - mondta mély, morgó hangon Leona, és megreccsent egy ág, ahogy még közelebb ment Kamaliához - vértestvér - mondta már megint, és érezte, hogy az ő tarkóján önkéntlenül is borzolódik a szőr. Fogai kivillantak ajka alől, és fenyegetően véresek voltak az előbbi elfogyasztott hústetem miatt, de nem akarta bántani Kamaliát, hizs ő az eddigi egytelne vérfarkas akivel a Farkasok Erdejében találkozott.
Mivel itt nagyon sűrűek a fák, nem lehetett sűrűn látni a holdat, de Leona csntajoban érezte, hogy lassan hajnalodik. kamalia szerncsés, hogy csak ilyen későn látta meg a teliholdat. Viszont Leona átváltozása nagyon lasú volt...De nemsokára bekövetkezik. Még egy óra és megint újra ember lesz. leona boldogan felsóhalytott, és hátn már nem is volt felborzolva a szőr. Megint az idegen felé nézett...
|
Felnézett az égre, ahol a fák ágai között átszűrődött a hold fénye.
"Megint kezdődik.."-gondolta, és már érezte tagjaiban a változást-"Minden áldott, átkozott estén..."
Visszafojtott egy fájdalmas ordítást, térdre rogyott, és ott várta meg az átváltozás befejeztét. Pár perccel később helyén már egy fekete vérfarkas állt, szeme sárgán villogott a sötétben, ahogy fejét a közeledő felé kapta.
-Mit akarsz?-kérdezte az előbukkanó fehér vérfarkast. Lassan kétlábra állt, tarkóján már a szőr borzolódott.
|
Leona úgy gondolta, ideje visszamennie a Farkasok Erdejébe. Az Éj Királynője nem nagyon szereti, ha valaki sok ideig elcsatangol. Gyorsan szedte a lábait, és már ott is volt, az erdő elátkozott fái alatt. Néma csend volt, de most mintha recsent volna egy ág.
Leona mélyen lehajolt egy bokor mögé, onnan leste a lényt aki kilépett egy fa mögül. "Vértestvér" morogt a fogai között, és előlépett a bokor mögül:
- Vértestvér - mondta mély morgós hangján, és közelített Kamalia felé - vértestvér -ismételte megint és egyre csak közeledett. Nem akarta bántani Kamaliát, bár amikor ilyen pofát vágott, elég félelmetes volt.
|
Az erdő csöndjét kavics pattogás verte fel, majd rövidesen megjelent egy lány is. Gyanakodva nézett szét, lopva a levegőbe szagolt, majd arrébb ment, és ismét a kőbe rúgott.
Nem szerette ezt a helyet. A legenda miatt...átok. Nem elég hogy az ami, még be is van zárva. Ha volt kettő dolog amit utált hát az ez volt.
Sóhajtott, karjait összefonta magaelőtt, majd ment tovább.
|
| A helyet legendák övezik, ami úgy szól, hogy réges régen az erdő királynője megátkozta az embereket, akik ezentúl farkasemberként (vagy vérfarkasként) élik életüket, és az erdő fogjai... |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
