|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 18:57 - |
 A csodalányek szerint ennek a fának varázsereje van, és a segítségével megtudhatjuk, mi vár ránk a jövőben |
[5-1]
Szikrázó nagyon örült annak, hogy Silver megosztotta vele az almát. Annyira boldog volt, hogy végre talált magának egy barátot. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar összebarátkozik valakivel. Széles mosollyal a száján, elindult vissza az erdőbe, hogy szerezzen még barátokat. Ahogy ment, egyszerre csak rácsöppent egy esőcsepp. Szikrázó mérgesen így szólt:
- Már megint? Itt egy nap hányszor esik az eső? Most megint kereshetek magamnak egy búvóhelyet, hogy meg ne ázzak. - Szikrázó, különös módon talált egy barlangot az erdő közepén, és oda bújt el. Sötét, és nedves volt a barlang. Ki tudja? Lehet, hogy még más különös lények is laknak benne. Lehet, hogy újabb barátokra lel Szikrázó, és ő is beköltözhet a barlangba? Nem lehet tudni.
Amikor elállt az eső, a csődör előbújt relytek helyéről, és elindult vissza arra a helyre, ahol utoljára Silverrel találkozott. Kondolkozni ment oda, hogy vajon Silvernek tetszik -e ő, és éhes is volt.
- Milyen friss itt a fű. És finom is. - mondta Szikrázó, miközben szépen rágcsálta az eledelt
|
Silver boldogan vette el az almát, majd mikor Szikrázó sóvár szemeibe nézett, kedvesen felé nyújtotta a másik felét. Mivel alma volt a szájában nem tudott megszólalni, de szemei elárulták mennyire hálás. Vidáman elrágcsálta, majd tovább legelészett. Akkor jutott eszébe, hogy rohadt szomjas. Vágtatni kezdett a közeli folyó felé. Mikor odaért lehajtotta a fejét és gyorsan nyelni kezdte a friss, jéghideg vizet. Nagyon jól esett neki, és visszaindult Szikrázóhoz. Gyomra még mindig nem telt meg, de nem akart túl sokat enni. Lefeküdt egy fa tövébe és boldogan felsóhajtott. Nincs szebb mint délután szunyókálni a friss levegőn, ahogy a madarak csiripelnek, és hétágra süt a nap, ráadásul mellé társul a virágok édes, bódító illata. Azon gondolkodott, hogy esetleg barátok lehetnének - bár neki nem sok barátja van - majd boldog mosollyal a száján mély álomba merült.
|
Szikrázó észre vette Silvert, és látta, hogy nem ér el egy almát, amit szívesen megevett volna. Oda ment hozzá, és így szólt:
- Szia, Silver! Látom bajban vagy. Na várj csak, majd én segítek. - mondta udvariasan, és felágaskodott, hogy elérje, a csüngő almát.
- Tessék, itt van, ez a piros alma. - mondta, és arra gondolt, hogy nem e osztaná meg vele Silver az almát.
|
Egy fehér lény szállt le a földre, szárnyait most összecsukta teste mellett, megrázta magát, majd lassú léptekkel a tekintályes méretű tölgy felé igyekezett. Megállt előtte, majd tiszteletudóan meghajolt, és így szólt:
- Ó, hatalmas Tölgy mond meg nekem, vannak e most lukak a fátylon amit meg kell "foltozni". - Ha valaki kívülálló szemmel nézi Silvert, az bizonyára most teljesen lüének nézné, hogy egy élettelen fához beszél. De a következő pillanatban a Tölgy megszólalt mély búgó hangján
- Ma nincs munkád a fátylon, Silver, de örülök hogy ilyen szolgálatkész vagy és jössz ha hívlak.
Silver boldogan eredt Szikrázó nyomába. Nemsokára meg is pillantotta az unikornist, és mellészegődött, hogy legeljene egy kicsit, mivel gyomra már erősen tiltakozott a diéta ellen. Most megtöltötte a bendőjét, de még kellet valami desszert. Sóvárogva nézett egy hatalmas, érett almára, de nem érte el, így tovább legelt
|
| A csodalányek szerint ennek a fának varázsereje van, és a segítségével megtudhatjuk, mi vár ránk a jövőben |
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
