|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 18:55 - |
 Ez a hely varázserővel bír, aki a tó vizébe néz, láthatja elhunyt rokonait, barátait, és az erdőt is legendák övezik |
[4-1]
Nightwolf egy nagy fa mögül leste a gyönyörű farkaslányt, majd mikor a lány megmozdult ő gyorsan elbújt egy másik bokor mögé és onnan leste. Szeme összeszűkült ahogy megpillantotta a kis arany medált a lány kezében, de nem tudta pontosan kivenni, hogy mi van rajta. Mikor a lány sírni kezdett, arra gondolt, oda kellene mennie és megvigasztalnia. Fejét magasba tartva kihúzva magát odasétált hozzá:
- Szia kislány - mondta félig kedvesen már amennyire tudta, majd kicsit félénken folytatta - Hát neked meg mi bajod? - kérdezte végül, a lány teljesen elbűvölte.
|
Leona a Lelkek tavának partján ült, és a víz tükörsima felszínét figyelte. Az anyja tükörképét látta maga előtt, hisen vele is szeretett volna beszélni. Hiába hagyta el anyja már kicsi korában, Leona még is nagyon kötődött hozzá.
- Szólalj meg anya! Mért nem válaszolsz? - kérdezte, bár tudta, mi a válasz. A tó vízének mágikus képességei, csak azt teszik lehetővé, hogy lássa rokonait nem pedig hogy beszéljen velük. Édesanyja kifejezetlen szemekkel nézett rá. - Vulpes? Téged is nagyon régen láttalak, jaj, bár találkozhatnánk - mondta és most testvérét pillantotta meg - és apa...Te is nagyon hiányzol, ha tudnád hogy mennyire - mondta majd fogott egy ágat, és felkavarta a vizet, hogy ne is lássa mi van benne. A felrörő emlékek úgy is mind csak szomorúak voltak.
Leona most leült egy fa tövébe és a kis aranya medaliont vette a kezébe. Nagyon finom vágású ékszer volt, Leona nagy kincse. De nem tudta kinyitni. Hirtelen eszébe jutott, hogy még az anyjától kapta, és ezzel együtt az is eszébe jutott, hogy mennyire hiányzik neki az anyja. Szomorúan hajtotta fejét és érezte, hogy a sós meleg könnyek ellepik az pofáját...
|
| Ez a hely varázserővel bír, aki a tó vizébe néz, láthatja elhunyt rokonait, barátait, és az erdőt is legendák övezik |
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
