|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 18:51 - |
 Ide mindenki írhat aki szereti a fényt, meleget és sós vizet |
[25-6] [5-1]
Leonát kicsit meglepte hogy ennyien vannak itt, de azért udvariasan köszönt mindenkinek. De akkor hirtelen érezte hogy a Jóestét szó utolsó fele egy kicsit vonításba fullad. Tudta mit jelent ez ezért elkezdett kiabálni:
- Szerintem szóródjunk szét! Én... - mondta és holdra nézett, mely most teljes nagyságában ott lebegett fölöttük, és rájuk szórta ezüstös fényét. Leona érezte hogy a csontjai megremegnek, majd nyúlni kezdenek és a háta meggörbül. Ilyedten rogyott le a földre, és zihált.
Már jó sok idő eltelt mire felnézett, de akkor már fehér farkasként, szemei sárgán világítottak pofájában, és rémes vonítás közepette hátravetette a fejét. A szájából aranysárga fényként szált ki minden emberi és jó, és helyén már csak a szűnni nem akaró gyilkolókedv maradt. A fogairól vércseppek hullottak alá, és mélyen, hörögve szívta a levegőt. A többiekre nézett...
 
|
-A tengerparton egy fiatal lány jelenik meg, bár úgy tűnik, hogy csak egy sima ember, de nagy hatalma van, kézenfogva jön anyjával, akinek a járás kicsit nehezére esik, amikor meglátja a többieket feléjük néz, de nem tesz semmit, csak nézi a társaságot
- Boldogság... hol van az már... - szorítja ökölbe kezeit - Ember szeretnél lenni? Egy sima szánalmas ember, mint a többi? NEM! Olyanná ne akarj válni
- Emberek ölték meg a szüleimet... - szipogja a lány - Én is csak azért maradtam életben, mert Shaman megmentett... - bújik hozzá Yahto, aki lenyalogatja a lány könnyeit
    
|
- Engem az tenne boldoggá, ha rendes ember lennék, távol innen, egy gyönyörű farmon. Minden másképp lenne - mondta majd mikor meghallotta Shaman válaszát így szólt - Igen én is beletörődtem, de egyszer talán majd minden másképp lesz és boldogok leszünk. Ez az én érzelgős elképzelésem. - mondta és lehajtotta a fejét. Érezte hogy egy nagy, meleg könycsepp buggyan ki a szeméből, és legördül fehér bőrén.
|
- Így igaz, de mondd csak számodra mi hozna örömöt? Ha ember lennél, ha vámpír, esetleg más lény? Ugyanúgy lennének fájdalmak a szívedben és akkor is másra vágynál. Ez van... én már bele törődtem a sorsomba és igen, vérfarkas vagyok, ezt nem tagadom, de már tudom irányítani az erőm, tudatomnál vagyok! Ti hogy álltok evvel a kérdéssel?
|
Leona most mélyen magába nézett, és megértette hogy Shamannak igaza van. Ő is vérfarkasnak született és ezen nem változtathat. Emberként szelíd és kedves, vérfarkasként nem ura önmagának, s csak a vért szeretné. Micsoda ellentétek. Mint Ying és Yang, tökéletes ellentétei egymásnak, mégsem lehetnek meg egymás nélkül.
- Vérfarkasnak lenni nem csupa öröm. - mondja, majd lehajtja fejét, vörös haja a vállára omlik. - Ezen még akkor sem változtathatsz, ha nagyon szeretnél. - Ez is nagy igaszság volt. Leona leült egy nagy kőre, és a démonrókát figyelte. Különös, neki is három farkas van mikor átalakul.
|
- Sajnos nem tagadhatod meg magad ha vérfarkasnak születtél, úgyis fogsz meghalni... - mondja majd a lány szemeibe néz - Ezen nem változtathatsz!
|
-Akármi! Egy normális ember, egy sárkány, vagy egyszarvú, griff, vagy valami...-felelte kicsit gyorsan, majd lehajtotta fejét, és halkan sóhajtott-Csak ne ez...
|
- Rendben! Nem szeretsz az lenni, hát akkor mi akarsz lenni? Ebben a nyomorult világban élni sem érdemes igazán! De mondd akkor mi szeretnél lenni ha választhatnál? Bocsi... ha nem akarsz róla beszélni nem kell!
|
-Békés vérfarkas? Olyaz se sokat látni. De én nemragaszkodom hozzá-egyezik bele, és mélyen bent megkönnyebbül. Sosem harcolt még vérre menőleg.
-Ejtsük a témát jó? Lenni sem szeretek az, nem hogy beszélni róla...
|
- Ce... Vérfarkas... Hát igen a vér nem válik vízzé... de én nem akarok bajt, se semmit, csak békésen elleni, érted?
- Shaman! Miről beszélsz?
- Túl kölyök vagy még ehhez!
- Nem igazság.
|
Felelne még a rókás témára, de aztán tekintetét ismét Shamanra kapja. Szemeit kissé összeszűkíti, mérlegeli hogy mit válaszoljon. Végülisaz igaz mellett dönt.
-Jól érzed...-feleli-Jó a szaglásod. A te véred is átkozott mint minden fajtabelié...jól sejtem?-kérdi de hangja inkább kijelentő.
|
- Át tud alakulni és hét farka lesz és varázsereje
- Nincs ember szagod... - szólal meg hírtelen a férfi - Jól érzem?
|
-Azért démon, mert három farka van?-kérdi lenézve Yahtora, még sosem látott démon rókákat.
-Nem itt, az erdőben élek. Csak azért vagyunk itt Leonával mert egy idegent kerestünk. Megtaláltuk azthem-pillant a bozótos felé, ahol a lány sziluetjét látja, egy fekete farkasszerű árny fölé hajolni.
|
- Kössz az őszinteséget
- Yahto egy démonróka! Látod, több farka van! - mutat a kis lényre - De nem bánt, már egész kölyök kora óta én nevelem! - mosolyog barátságosan - Te itt élsz? - kérdi kicsit később
|
-Tulajdonképpen azért...feltűnik itt egy rakás ember meg egy róka-feleli, de azért leveszi róluk a szemét-Ez nálam sosem jelentett jót.
|
- Miért nézel minket ennyire, talán azt hiszed, hogy letámadunk vagy mi? - kérdi morgolódva Shaman
- Hát nem vagy valami nagyon bizalomgerjesztő!
- Akkor meg minek követsz folyton.
- Mert megmentettél
- És ezért rám tapadsz?
- Igen!
|
-A Kamaliát nem tudom...talán egy virág neve-von vállat, de tekintetét nem veszi le róluk-A Faolan kicsi farkast jelent. Családi név...
|
- Mivel családom már nincs, nincs mit keresnem... ők pedig rám tapadtak!
- De Shaman! Mi csak követtünk, de nem mondtad, hogy nem jöhetünk!
- Ce... - mérgelődik
- Szép neved van Kamalia! Jelent valamit? - kérdi csillogó szemekkel
|
-Kamalia-mutatkozik be ő is, majd végig méri az idegeneket-Kik vagytok, és mit kerestek itt?
|
- Tama! - lép előre a lány és meghajol - Ő itt pedig Yahto! - mutat a fehér rókára
- Shaman vagyok! - mutatkozik be a férfi is
|
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
