|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:54 - |
 Az erdő minden erdei álltanak menedéket nyújt, aki a vadászok puskái elől ide menekül
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
- óvatosan lopódzott a ház körül, mindent megszagolt és érdekesnek talált ~ Vajon milyen hely lehet ez? - gondolkodik, majd mikor megpillantja az embert, hátrahőköl, de utána ismét szaglászni kezd, végül megunja és vissza szalad a falkához, de tappancsnyomai jelzik, hogy ott járt
|
Robert másnap reggel, mikor felkelt, gyorsan kicserélte Baloo kötéseit, és adoott neki reggelit, és friss vizet. Majd kiment, és megettette a háza körüli állatokat is. Mikor visszatért a házba, kutyája tisztára nyalta a tányért.
- Kérsz még? - kérdezte nyájasan. Baloo farkát csóválta, majd kapott még egy nagy adag húst. Azonnal nekilátott. Sebei szépen gyógyultak ezen az egy éjszakán is.
- Baloo, ma még nem megyünk vissza az erdőbe. Túl gyenge vagy, és én sem vagyok a legjobb formámban. Erősödni, és gyógyulni kell még. Várunk néhány napot, aztán mehetünk. - mosolygott kedvencére, aki farokcsóválva, hangos vakkantásakkol nyugtázta a dolgot.
|
Saia nem értette mért megy el a hím, hiszne Alasia nem terjeszt semmien betegséget vagy ilyesmi, de mindegy. Most, mint aki jól végezte dolgát elindult vissza a barlangjába. Kényelmesen bavackolta magát a meleg és száraz helyre és nemsokéra mély álomba merült, avval a tudattal, hogy Alasia egy ugyanilyen meleg helyen van.
|
Khaos sokáig figyelte az alfát, majd mordult egyet.
-Nem-mondta tömören, és arrébb ment egy másik barlangba.
|
Valmai nem hagyta nyugodni Saia-t és ebben a pillanatban arra is rájött hogy mi. Nem tudta biztosan, hogy Alasia biztonságban van e Khaossal, és hogy jól van e. Talán meg kéne keresni Khaost.
Saia álmosan kimászott a barlangjából, és körülnézett. Minden a megszokott volt, de akkor megpillantotta Khaost a barlangja előtt. Odament hozzá és így szólt:
- Khaos, Alasia nem önszánátból jött ide, én hoztam, nem tudtam biztosan hogy ez valakinek a barlangja, azt hittem üres, Nos azt szeretném kérdezni, hogy zavar e téged, hogy itt van, mert akkor átviszem az én barlangomba?
|
Khaos kedvetlenül járt fel-alá az erdőben. Ideges volt. Ma megint érezte a szagukat. Tudja hogy a közelben ólálkodnak, az alkalomra várva mikor csaphatnak le. Sóhajtott, befejezte a járkálást, és inkább barlangja felé indult. Már a bejáratnál állt, amikor megcsapta orrát a fehér nőstény szaga.
-Te meg mit keresel itt?-mordult a bent alvó farkasra-Ez az én helyem, ezt vehetném magánlaksértésnek is akár...mondj egy jó indokot hogy mit keresel itt.
|
Saia boldogan vackolta be magát meleg barlangjába. Az elmúúlt napokon gondolkodott. Nagyon sajnálta, hogy Baloo nem maradt velük, de remélte, hogy mikor legközelebb visszajönnek, a kutya velük marad és nem hagyja itt őket. Mérges volt Robertere, amiért akarata ellenére hazavitte a kutyát. Most megint mindent megtesz, hogy a kutya őt szeresse, és Saia nem tehet semmit. Pedig Saia látta, látta hogy Ballo jönni akar csak nem tud.
Most Anokin járt az esze. Természetesnek látta, hogy a farkasnak nem tetszik ő, hiszen annyira látványosan undorodk tőle, mint a leprától. De jó lenne ha most ő is itt feküdne mellettem és együtt gonsolnánk a bajokra amikr érnek mindek, és együtt aggódnánk Alsiáért, és együtt nevetnénk, azon hogy milyen buta voltam mikor azt hittem nem szeret.
Alasia? Igen Alasia szerencsére jól van. Becipeltem egy barlangba, nem gondolnám hogy valakié. De ekkor hirtelen egy szörnyű gondolta rázta át a fejét. Hirtelen úgy emlékezett, hogy Khaos barlangjába vitte be Alasiát. Nem baj, tudom hogy Khaos nem bánná, sőt biztosan szívesen vigyázna rá.
|
Az SZTK-ban:
- Doktor úr... én egy vadász vagyok, és a farkasok haraptak meg. Biztosan nem a kutyám.
- Elnézést uram... az erdőben nincsenek farkasok.
- Dehogynem! Vannak! Egy egész falka... - mondta mérgesen Robert. Nem akartak neki hinni, hogy nem saját kutyája marta meg.
- Jól van. Akkor vigyázzon magára, és ne menjen többet azokhoz a fránya farkasokhoz. - mondta nevetve a doki, és behívta a következőt. Még egy utolsó pillantást vettett a távozó Robertre, akit az előbb, még a pszichiáterhez akart vinni, majd a következő pácienshez fordult.
- Szia Baloo... - mondta elkeseredve a vadász. - Csak te hiszel nekem, igaz kutyuskám? - közben beindította a motrort, és távozott az SZTK-ból. - Most megyünk az állatorvoshoz, és rendbehoznak téged is. Este már a kandalló előtt ülhetsz! - biztatta kedvencét a férfi. Baloo keservesen nyüszített egyet mikor elindult a motor. Gazdája szavai csengtek a fülében, és örült, hogyt ellátják.
Az állatorvosnál ők voltak csak egyedül. Rögtön behívták Baloot, és bekötözék a sebeit. Hálásan nézett az ápolóra és Robertre, aki visszamosolygott rá. hazafele menet beugrottak a boltba, és vettek egy rőf kolbászt, aminek a felét megkapta Baloo.
Most ott ült valóban a kandalló előtt, és a mai napról ábrándozott. Jó volt a farkasok között lenni, de Robert mellett is jól érezte magát. Nem akarta egyenlőre elhagyni őt.
|
Khaos bólint, majd hátáraveszi a fehér farkast hogy vinni tudja, azonban Saia következő mondatára megáll, hosszan nézi fürkészve, csak aztán válaszol.
-Ki mondta...hogy akarok?-kérdi morogva, majd választ sem várva elindul a sérült farkast cipelve.
|
-A nevem Hope.-Mosolygott barátságosan a lányra.-Ne félj..nem harapok.-Mondta nevetve Huyana-nak.-Van kedved megnézni velem a környéket?Nincs kedvem egyedül menni.-Mondja,majd ránéz a lányra.
|
Huyana meglepetten tántorodik meg. Mivel Hope látszólag barátságosan akart hozzá közeledni, nem morgott.
- Huyana. - válaszolta tömören - Benned kit tisztelhetek?
|
Saia nem gondolkodik ezen túl sokat, most nem ér rá figyelni, különben is Alasia tarkója a fogai között van, így nem beszélhet. Fogai között azt mondja Hope-nak hogy majd meggondolja, de már meg sem várta, hogy Saia mit válaszol, mert elment a bokrok közé. Talán jobb is így - gondolja Saia majd továbmegy a kis trióval a folyó felé
|
-Szia Saia.Szeretnék csatlakozni a falkába.-Mondja,majd rámosolyog Saia-ra,és elsétál,majd a bokrok között beleütközik Huyana-ba.-Ooo,bocsika.én..nem akartam...-dadogja,mivel meglepődött.-A nevem Hope.S neked?-Kérdi kedvesena lánytól.
|
Saia nem értette, mért mordul rá Khaos, már többször is gondolt rá, hogy rossz modora miatta esetleg száműznie kéne a falkából, de egyenlőre hagyta ezt a gondolatot.
- Akkor segítsetek! - mondta és megregadta Alasiát a tarkójánál fogva - Kiromi, te emeld meg a hátsó lábait, és Khaos...Légyszíves vedd a hátadra. Nem hagyhatjuk, hogy meghaljon - mondta majd mégegy mondatot odanyögött fogai között Khaosnak - Ha ebben a falkban akarsz maradni, embereld meg magad!
|
Huyana magányosan rótta az erdő állatok által kitaposott ösvényeit. Nyugtalanságát jelezte felborzolódott szőre, és lesomott fülei. Ugyanis érezte, hogy nincsen egyedül az erdőben, mint farkas. Szeretett volna csatlakozni egy falkához, de nem bízhatott meg vakon idegenekben.
|
Dühödten kapta fejét az odaérkezők felé, gyomrából morgás tört fel, agyarait is kimutatta, de mivel az alfa nem bántotta őket, ő se csinált semmit. Először azthitte esetleg azért jöttek ide, hogy a sérült farkast megtámadják esetleg megyegyék. Pár percig eltöprengett Kirominak hogy van ekkora hosszú lába, aztán megint Alasia felé fordult.
-Biztonságos helyre kéne vinni, ahol mindenki látja. Vagy folyó mellé. Ott van friss víz, meg még hal is-mondta aztán Saianak.
|
Waneta az erdőben sétálgatott társaságot kerseve. Nagyon undok farkas volt, és legtönnször ráförmedt arra aki az útjába állt. Ma már megevett egy mókust és két nyulat, a most előtte lévő fácánt már nem kezdte el, csak a csontajait rágcsálta unottan. Most felugrott egy kisebb fatörzsre és onnan mindennapi búvóhelyére, egy kis barlangba. Eleinte a barlang olyan keskeny volt, hogy Waneta csak természetellenesen összenyomva magát tudott közlekedni, de ez a helyzet hamar megváltozott. Mikor már bejjebb ért a barlang kiszélesedett, és kihúzva nagát is tudott járni. Neki nem esett nehezére hosszú lábaival és vékony testével bejutni ide, de egy medvének ez már nagy falat lett volna.
|
Saia először meghökken, amint meglátja Kiromit és Hope-ot. Kiromit már ismerte, hiszen kölyökkora óta neveleték, mert elveszett az erdőben és segítségre szorult. Most a fehér hím felé nézett. Nem tűnt elenségesnek, sőt inkább barátkozós típus volt.
- Látom nagyon értessza a sebekhez - mondta Saia kedvesen Kirominak - De Khaos tudja mit csinál - mondta és itt jelentőségteljesen a hímre nézett. Most a fehér idegen felé nézett - Az én nevem Saia és alfa vagyok itt, csatlakozhatsz ha akarsz. A kevesen vagyunk a falkában, de így már nem annyira.
|
- Hé várj! - szalad oda a sebesülthöz Kiromi - Addig ne mozgasd, ameddig nem tudni hogy eltürt e valamilye! Ha igen, akkor evvel meg is ölheted! - aggódik majd hozzá teszi - A nevem Kiromi, ki bánt el így veled? kérdi a fehér nősténytől
|
-Egy idegen hím farkas lép elő a fák közül.-Sziasztok!-Köszön jókedvüen.-Az én nevem Hope.S a tiétek?-Néz az ottlevő farkasokra.
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az erdő minden erdei álltanak menedéket nyújt, aki a vadászok puskái elől ide menekül
