|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:56 - |
 Eza mező pihenő helyül szolgál fáradt lovaknak, és minig készen áll egy kiadós vágátra is |
[52-33] [32-13] [12-1]
Vihar észrevette hogy huga nagyon szomorú a balesete miatt és oda ment hozzá: - hello Remény hogy vagy?- kérdezte Vihar és rá mosolygott a hugára. Vihar szeretet t volna segíteni a hugának de be látta hogy nincs sok esélye rá. Megpróbálta fel vidítasni a hugát azzal hogy eljátsza a saját halálát nem gondolta hogy sikerül neki de egy próbát megért.
|
Keeta a fekete csődörre Viharra nézett. Nagyon szerette fiát, de féltette is. "Jaj mért áldott meg a sors két ilyen neveletlen gyerekkel. Ezek mindig versenyezni akarnak?!" gindolta és földön fekvő Reményre pillantott. Keserves volt még nézni is, hog a lány nem olyan mint régen. Kis habozás után odaügetett Viharhoz, hogy mehgnézze miben töri fiacskája most a fejét. - Szia Vihar, hogy smint? Látom megint versenyhez készülődsz - mondta és a fejét csóválva -. jaj ez az örökös versenyzés. Csak nézz rá a húgodra! Milyen szomorú most, hogy szinte ha úgy vesszük nincsen lába. - mondta és remélte hogy jobb belátásra térítette fiát. Most Siriushoz ügetett. Vele mindent meg tudott beszélni. - Tanítsd megh a gyerekeidet a jólneveltségre!!!! - mondta viccesen és párjához dörgölőzött
|
Remény ártatlan szemeivel nmézett a többiek után. " De jó a többieknek! Hogy lehettem ennyire ostoba és felelőtlen? Ha most nem lettem volna ilyen, akkor én is játszhatok" Remény kis gondolkozás után így szólt: - Anya! Had menjek játszani! Ígére, hogy nagyon, de nagyon fogok magamra vigyázni! - Remény szomorú szemeiből egy könny csepp csordult le. Semmi eséje sem lehetett volna rá, mivel eléggé eltörte a lábát, és nagyon is fáj neki. Megpróbált felkelni, de nem nagyon sikerült neki. Vissza feküdt, és becsukta a szemét. Vissza gondolt azokra a szép napokra, ami csak tegnap volt, amikor vígan játszadozott a többiekkel. // Nem rak be képet a gép, de ez a szöveg Reményró szól! //
|
Keeta aggódva nézte lánya jobb első lábát. Remény keservesen húzta a lábát. Mikor lánya azt mondta, hogy bizonyára csalódott, Keeta majdnem elmosolyodott. Ez akkora butaságnak tűnt a jelen helyzetben. Egyáltalán nem fontos, hogy Remény nem nyerte meg a versenyt. Most a törött láb a legfontosabb.
- Jaj, kincsem, mondtam, hogy vigyázz magadra. Mikor fogsz végre szót fogadni - mondta viccesen, hátha jobb kedvre deríti lányát. - Szerintem most inkább pihentesd a lábad - mondta tudálékosan.
Keeta nézte ahogy Remény lefekszik a földre. "Jól teszi" gondolta, majd párja, Sirius mellé lépett.
- Nagyon aggódom ezért a lányért. Még a végén kitöri a nyakát. - mondta és Siriushoz dörgölőzött.
|
- Jó, vigyázok magamra! - kiálltott vissza Remény. - Megint én fogok nyerni. Remélem. - tele önbizalommal neki vágtak a versenynek. Úgy nézett ki a dolog, hogy ő fog nyerni. Már majdnem oda értek a nagy fához, amint Remény megbotlott. - Áú. Ez fájt. Nagyon fáj. Azt hiszem nem fogok mostanában versenyezni veletek. - Remény szomorúan nézett a többiekre, és reménykedett abban, hogy Keeta nem fogja leszidni. Lassan és óvatosan megpróbált felkelni, és sikerült. Elsétál az anyjához, és azt mondta neki: - Sajnálom anya. Mégsem vigyáztam magamra, ahogy mondtam. De egy valamit meg kell mondanom. Még pedig azt, hogy nagyon fáj. - Remény azt gondolta, hogy anyja csalódott benne. - Ugye most csalódott vagy? Mert, ha igen megértelek. Nem mostanában fogok versenyezni. - Remény lefeködt a földre és csak bámulta a kék eget, és arra gondolt, hogy milyen jó a többieknek.
|
Keeta aggódva nézett a távozó Remény után. Félt hogy lánya lábai nem bírják a sok kiképzést. - Nagyon vigyázz magadra! - kiáltotta a lány után. Aztán Sirius mellé ügetett. - szernited bírni fogja? Ahh... - mondta és csóválni kezdte a fejét. - Remény tudja mit csinál.
|
Remény nagyon örült, hogy a szülei büszkék rá. Oda bújt Keetához, és gyengéden meg bökte az orrával, a pofáját. - Örülök, hogy én nyertem, de, ha most nem haragdzotok vissza megyek a többiekhez. - Elköszönt anyjától és Siriustól, aztán vissza ügetett a többiekhez. - Még is vissza jöttem. Versenyzünk még egyet? Megint a nagy fáig. - Jó, versenyezzünk. Vigyázz, kész... rajt! - mindannyin elindultak.
|
//Remény én nem vagyok benne teljesen biztos, hogy te bugyi vagy. Szerintem inkább ló:D//
Keeta nagyon élvezte a vágtát. Többször is hátravetette fejét, és nagyokat horkantott, majd újra neki lódult. Élvezte, hogy a fülei közt süvít a szél és borzolja a sörényét. Érezte hogy valaki megérinti az orrát. Sirius volt az a párja, és azt is látta, hogy Remény lány nekilódul, hogy megnyerjen egy versenyt a többi csikóval. Nagyon büszke volt Reményre, mikor látta, hogy ugyan póni volt, mégis elhúzott a többiek mellett.
- Nagyon ügyes voltál - mondta neki mikor lánya visszatért. - Büszke vagyok rád. És látom vannak új barátaid is.
Keeta szeretettel dörgölőzött csikójához, és megnyalta az orrát. Tudta, hogy Reményből remek vezérkanca lesz majd, mégsem éretette, hogy születhetett egy angol telivérnek és egy Azték kancának póni csikója. "De nincsenek véletlenek" gondolta. "Reménynek meg kellett születnie. Ezt így akarta a sors". Mondta magában aztán tovább vágtázott a többiekkel éa hamar elfelejtette, hogy min gondolkodott eddig.
|
Remény oda vágtatott anyjához. Tudta ő maga egy hülye bugyi. Remény elvágtatott a többiekhez, és együtt játszottak.
- Sziasztok! Reménynek hívnak és szeretnék veletek játszani! - elindult az egyik kanca felé, amely egy szép oej ló volt. Minden ló oda sereglett köré.
- Szia! Szóval játszeani szeretnél velünk? - kérdezte az egyik kanca.
- Igen. Szeretnék, ha nincs kifogásotokra. Mert nem nagyon vannak barátaim itt. - Remény reménykedve nézett a többiekre. Egy kicsit izgult, mert félt, hogy majd nem fogadják be őt barátnak.
- Jól van. A nagy fáig vágtatunk. Aki előbb oda ér, az lesz a nyertes. - Remény azt gondolta magában:
- ,, Remélem nyerek, mert, ha igen akkor biztosan akarnak majd még velem játszani. " - elindult a többiek után és leelőzte őket.
- Nyertem! Mindenkit leelőztem. Attól még, hogy pici póni vagyok még lehetek gyors. - Remény elköszönt a többiektől, és vissza ügetett Keetához.
|
Sirius gyorsan Keeta mellé vágtatott. Futtában megérintette párja puha orrát, és kedveset horkantott neki. Most lassabb vágtába kezdett, kihangsúlyozva gyönyörű lábait, és formáját. Most igazán büszkének érezte magát, és úgy, hogy ma már igazán semmi baj nem lehet.
|
| Keeta a ménest nézegette szemével. Úgy nézett ki, hogy semmi galiba nem volt ezen a napon. Mindenki vidáman legelészett. Keetaának killóméter hiánya volt. Vágtázzni szeretett volna, de nem akarta megzavarni a ménest. Viszont tudta hogy már nem sokái bírja itt nyugodtan legelészve. Mikor látta, hogy már csak egy két ló eszegeti a füvet, belehorkantott a levegőbe és patájával kaparta a földet. Vágtára invitálta a többieket. Azok most felemelték fejüket, és boldogan követték Keetát. Néhányn örömükben felágaskkodtak. Néhányn pedig eljátszották a vérig értődöttet, de Keeta látta rajtuk hogy élevezik a vágtát. |
| Eza mező pihenő helyül szolgál fáradt lovaknak, és minig készen áll egy kiadós vágátra is |
[52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
