|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:56 - |
 Eza mező pihenő helyül szolgál fáradt lovaknak, és minig készen áll egy kiadós vágátra is |
[52-33] [32-13] [12-1]
Sitrid messziről nézte Remény, és ábrándozó képet vágott. Nagyon szerette volna, ha Remény viszonozza az érzéseit, de ez teljes képtelenség, nem alacsonyodik le az ő szintjére. Nézte a lány csodálatos ívben hajló nyakát, vékony gyors lábait, a sugárzó kék szemét. Teljesen beleszeretett, de ezt az érzést nem mert kinyilvánítani. Csak bámulta a lányt megigéződve.
Most hirtelen erőt vett rajta a szerelem, és Remény felé vágtázott. Mikor odaért megköszörülte a torkát: - Szia Remény..ni....nincs kedved szaladni ve.... - akarta mondani, de ahogy a lány szépséges szemébe nézett elakadt a szava - velem - mondta végül halkan és lehajtotta a fejét.
|
Szelíd érezte, hogy felemelik, és ebben a pillanatban meglátta Vihart,aki a hátán vitte őt...egyenes a ménes felé. Még pár vágtalépés és ott vannak. Szelíd nem akart visszamenni a méneshez, így inkább halk, nyöszörgős hangon így szól:
- Vihar, nincsen semmi bajom, hadd menjek a saját lábamon. - áma mikor Vihar letette, a lány összeesett. Sebzett válla nem bírta a kiképzést. Pontosan arra az oldalára esett ahol a seb tátongott, és egy gally elintézte, hogy mégjobban fájjon neki. Szerencsére Szelíd nem sérült meg annyira, de még mindig nagyon féjt a válla, ott ahol meglőtték. Nagyon hálás volt Viharnak hogy segít, és az út további részében nem ellenkezett.
|
Vihar halotta a lövést és a kétségbeesett nyihogást és rögtön a patak felé vette az irányt ahol megpillantotta sebesült párját.-mi történt Szelíd- kérdezte Vihar és közben hátára vette ujdon sült párját hogy a ménes területére vigye ahol nem eshet semmi baja. Lassan halattak de legalább tudta hogy Szelíd biztonságban lesz.
|
Szelíd a madarak csiripelésére ébredt. Kinyitotta a szemét és rögtön Vihar nyakát pillantotta meg. Elmosolyodott mikor rájött, hogy párja végig itt aludt mellette. Óvatosan felkelt, nehogy felébressze Vihart, majd egy kis önálló sétára indult az erdőben. Nagyon szonja volt és ezért a patak felé vette az irányt, hogy oltsa szomját. Mikor odaért, megdöbbentő látvány fogadta. Alvadt vér száradt a folyó partjára, ahol egykot békésen éltek az állatok. Most bivalytetemek hevertek a földön, és megannyi megtépett állat is. Ekkor hirtelen egy lővés hangzott fel, és Szelíd a földre hanyatlott. Meignt vadászok jrták az erdőt. Szelídet a vállán találta a lövés. Keservesn nyihogott segítségért, és már csak azt remélte, hogy Vihar meghallja kiálltásait.
|
| Vihar oda ment Szelídhez és megkérdzte tőle: - hát temeg mit csinálsz -kérdezte szelíden- nem úgy volt hogy vissza megyünk a ménesbe legalább megismernéd őket nem gondolod hogy jó ötlet lenne?aztán végül megadva magát oda fekütt mellé pontosan úgy hogy ha valami baj történne meg tudja védani új párját,és végül mind a ketten elaludtak.
|
Szelíd boldogan bólintott Vihar kérdésére. Az utóbbi időben nagyon megszerette a csődört és nem akart elvállni mellőle. Különben is, itt a ménesben mindenki ferde szemmel nézett rá, és ez Szelídnek nem esett jól. Mg Sirius, Vihar apja, akit Szelíd egy nagyon bölcs és kedves lónak tartott, is azt mondta fiának, "Ne hozzon mindenféle idegen lovakat a ménesbe". Szelíd Vihar után iramodott, hogy együtt nézzék a naplementét. Nagyon szerette a napnak ezt az időszakát, és ha tehette órákig ült egy nagy dombon és a napot bámulta. Vihar ugyan gyönyörű helyre vezette őt, mégis Szelíd úgy érezte, nincsenek elég közel, és szó nélül egy másik dombe felé vette az irányt. Innen már jobb volt a kilátás. A nap lélegzet elállatóan gyönyörű volt, és azt az érzést ébresztette fel Szelídben mintha szállna. El innen messzire...És persze Vihar is jött vele. Párja mellé állt és a fülébe súgta.
- Ugye, milyen gyönyörű!? - megnyalta Vihar pofáját majd ehy kis bokor felé nézett. Megszokta, hogy sosincs állandó szálláshelye, és ott alszik ahol akar, ezért nem értette Vihar döbbent arckifejezését mikor lefküdt a bokor tövébe és már majdnem alaludt. Nem akart visszamenni a méneshez, inkább aludt volna itt Viharral...
|
-Na gyere magmutatom merre kell menni de ha akarod még máshova is elmehetünk.Akár még a gyönyörü naplementét is megnézhetjük ha gondolod- mondta neki Vihar és megnyalta Szelíd orrát és megmutatta neki hogy hol lehet a legjobban megnézni a naplementét.-És a naplemente után vissza megyünk a méneshez jó lesz?
|
Sirius miután aggódva csóválgatta fejét, - Remény lába miatt - odalépkedett ápárjához.
- Ha ez a lány így folytatja tovább, szívrohamot kapok! Nézd, "csodák csodájára" meggyógyult a lába, de még mindíg úgy biceg, mintha nagyon fájna neki.
Hirtelen a levegőbe szippantott. Érezte egy idegen ló szagát. Egy kanca jött, foltos, és nem mással, mint a saját fiával. Gyorsan odaügetett hozzájuk.
- Fiam, nem gondolod hogy z nagy felelőtlenség? Elhiszem, hogy már nagynak hiszed magad, de akkor is: Ne hozz a ménes területére idegen lovakat! Amúgy, a barátnőd személyében kit tisztelhetek? Ha már idehoztad...?
|
Szelíd boldogan nézett a csődör szemébe és megnyalta az orrát.
- Szívesen szegődöm a ménesedhez ha te is úgy gondolod, de... - mondta és lehajtotta a fejét - Nem biztos, hogy örülnének ott nekem. Még sohasem voltam egy ménesben 2 hónapnál tovább. Kiközösítettek, mert harcolni nem tudam, és nem vették semmi hasznomat.
Mondta és hozzádörgölőzött barátjához - Menjünk! - szólt szelíden Szelíd, és kedvesen megcsipkedte annak sörényét.
|
Vihar egy nagyon szép napot töltött el Szelídell és ez nagyon boldoggá tette aztán így szólt:
-Ha gondolod most már csatlakozhatunk a falkához és ha szeretnéd be is mutatlak a szüleimnek!
Kérdezte meg tőle Vihar aztán a kanca szemébe nézett és azt látatta hogy boldogság sugárzik a szeméből.
|
-Á szia hugi mi újság látom újra tudsz járni . -Be mutatom neked Szelídet itt találkoztam vele az erdőben. Remélem nem sértőtsz meg de kettesben szeretnénk lenni úgy hogy szia azzal Vihar elinvitálta Szelídet egy félreeső tisztásra.
|
Szelíd kettesben szeretett volna maradni Viharral de persze csatlakozni is akart a méneshez. Inkább az előbbit választotta, így szólt:
- Inkább veled maradnék kettesben. Menyjünk el valahová itt nagy a hangzavar. - igazából nem is volt hangzavar de nagyon szeretett volna együtt lenni Viharral. "Csak ő és én" gondolta és Vihar kishúgára nézett. - Nagyon aranyos a kihugod. Akkor megyünk? - érdezte és Vihar szemébe nézett. - Gyere!
|
Remény még sem látta Vihart csak káprázott a szeme. - Elmegyek az erdőbe. Megnézem, hogy nincs -e ott Vihar. - Remény elindult az erdőbe. megpillantott egy fekete lovat, és rögtön felismerte Vihart, amint épp egy gyönyörű lóval volt. - " Nem szólok oda, inkább csak oda megyek.
|
Vihar viszonoszta Szelídnek az ornyalást aztán a sörényét is megcsipkette. Már tutatta hogy beleszeretett Szelídbe és megkérdezet tőle hogy akar e vele a ménesbe. - Akarsz a mi ménesünkbe csatlakozni?- kérdezte
|
Szelíd vagyok - mondta a csődörnek, még mindig a szemébe nézett. - És nagyon szívesen megye el veled ha akarod
Szeid egészen nekibátorodott. Odament a csődörhöz és barátságosan megnyalta az orrát. Először megrémült, hogy mit tett, de ezután már hozzá is dörgölőzött a csődörhöz és barátságosan megcsipkedte a sörényét. Kicsit félt, hogy mit fogna szóni hozzá a ménesben, de bátorította, hogy Vihar ott van vele. A szíve mélyéntudta, hogy szerelmes a Viharba
|
Szia - szolt - engenm Viharnak hívnak és téged? Vihart magigézték ezek a gyönyörű szemek nem látott még ennél gyönyörűbb kancát azt hitte hogy csak álmodik és megkérdezte tőle hogy melyik ménesba tartozik: -melyik ménesbe tartozol mert ha egyikk be se akkor ha gondolod a mijénkbe be léphetsz - mondta
|
Remény bátyja után nézett. Félt, hogy valami baja esik. Elvégre mégis csak a bátyja. Csak feküdt a nagy fa alatt a meleg földön, amelynek ágai között Reményre sütött a meleg nap fény. - Jaj, csak ne legyen semmi baja. Olyan jó család tag. Soha sem bocsátanám meg magamnak, ha valami baja esne. Szerintem minden póni ilyen bátyra vágyna. - Remény vissza csukta a szemeit és mély álomba merülve elaludt. Csodás álma volt. Azt álmodta, hogy egy hatalmas nagy mezőn vágtázik a barátaival, és a még nem létező szerelmével. Jól kialudta magát. Álmos szemeivel Vihart és a többieket fürkészte a távolban. Vihart sehol sem látta, de Keetát, és Siriust látta. - "De jó, hogy senki sem hagyott itt egyedül" - gondolta magában. A láb fájását elfelejtve hirtelen fel akart állni. - Áú! Elfelejtettem a láb fájásomat. Bárcsak most rögtön meggyógyulna a lábam. Soha többé nem fogok versenyezni, akár nyernék, akár nem. - megint megpróbált felálni, és csoda történt, sikerült neki. - Ezt nem hiszem el! Sikerült! Köszönöm Istenem! Köszönöm! örökké hálás leszek neked! - Remény nagyon örült neki, hogy sikerült neki fölállni. Oda ment sétában a szüleihez, és rájuk mosolygott. - Anya, apa? Sikerült. Csoda történt. - miközben a szüleinek mondta amit mondania kellett, megpillantotta Vihart.
|
Szelíd az erdőben sétálgatott, amikor hirtelen idegen szagokat érzett. Egy másik ló járkált az erdőben. Kijjebb ment, hátha meglátja az idegent, és egy nagy fa mögött lapult meg. Szerencséje volt, nem sokára meg is látta az idegent. Egy tiszta fekete CSŐDÖR volt. Szelíd elámult. Még sohasem látott személyesen csődört csak kancákat. Teljesen lenyűgözte a csődör férfiassága, lábai, az alakja és legfőkképpen a szemei. A kanca megigézve nézte a csődör szemét.
Szelíd egyre közelebb ment a csődörhöz, míg végül egy nagy fa választotta el öket. Ekkor Szelíd megbotlott egy kiálló faágban és hogy ne veszítse el az egyensúlyát kilépett a fa mögül. Magasba emelte a fejét és hátrálni kezdett, de mikor a hím szemébe nézett teljesen lenyugodott. Mondhatni teljesen elolvadt.
- Szi...szi...szia. Téged hogy hívnak? - mondta kicsit fellelkesülve.
|
Vihar örült hogy segíthetett húgának. Elment egy számára még ismeretlen területre ahol sok idegen dolgot talált érdekesnek. És elkezdte felfedezni a területet.
|
Remény kinyitotta a szemeit, és észre vette bátyját, Vihart. - Vihar! Bátyuskám. Gyere ide! Megtennéd nekem, hogy segítesz elmennem vizet inni, mert nagyon szomjas vagyok. - Remény tényleg nagyon szomjas volt. Alig várta, hogy ott legyen a folyónál, amely tiszta vizet tartalmazott. Vihar segítségével felkelt a helyéről nagy kínok közepette, és elindultak szépen, lassan. - Köszönöm Istenem, hogy ilyen rendes családot adtál nekem. Köszönöm Vihar, hogy segítesz elmenni, vizet inni. Olyan szerencsétlen vagyok. - sajnáltatta magát a kanca. Közeledtek a folyó felé. Éppen, hogy oda értek, ott voltak a barátai is, de egy kicsit messzebb mint ők voltak. - Ott vannak a barátaim, akikkel mindig szoktam versenyezni, addig a nagy fáig. - Remény szomorúan nézte a többieket, hogy ők milyen pompásan szórakoznak. Szeretett volna ő is hozzájuk csatlakozni, de a lába miatt nem tudott. Miután ivott vissza indultak, Keetához, és Siriushoz. - Sziasztok! Megjöttünk. - köszönt a kanca. - Eléggé szomorú vagyok, de nem sajnáltatom magamat. Tudom, hogy össze kell szednem magam. Nem szabad szomorkodni. Majd előbb utóbb úgy is meggyógyulok. - sajnálattal mondta magának és a többieknek ezeket a szavakat. Elment Vihar segítségével a nagy fa alá, ahol jó hűvös volt. Lefeküdt és így szólt bátyjához: - Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél nekem. Ez nekem eléggé sokat jelentett. Köszönöm! - rámosolygott Remény a bátyjára, és behunyta a szemeit.
|
[52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
