|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:54 - |
 Az erdő minden erdei álltanak menedéket nyújt, aki a vadászok puskái elől ide menekül
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Saianak ekkor eszébe jutott egy gyógyfű, amit még az apja mutatott neki. Hálásan gondolt az öregre, majd a fák közé vetette magát, és egy két perc múlva szájában egy marék gyógynövényt szorongatva odament Alasiáékhoz
- Tessék ez segiít. Rágd meg és nyeld le, jót fog tenni - mondta és Alasia szájába nyomta a növényeket közben imtákozott, hogy sikerüljön. Nagy veszteség lett volna a falkának egy ilyen farkas mint Alasia
|
Saia az Anokival fojtatott flörtölés miatt, egyáltalán nem gondolt Alasiára. Még mindig ott feküdt a saját vérében, és nem segített neki senki. Saia most vette csak észre, hogy Khaos eltűnt. Nagyon aggódott Alasia miatt és ezért elindult arrafelé ahol hagyta őt. Nem gondolta volna, hogy ennyire súlyos a dolog. Nem egyszer szerzet ős is ennél súlyosabb sebeket, de mindig hazatért estére. Meglepődésére Khaos is arra ment amerre ő. Csak most vette észre, mennire jó szaglása van a hímnek.
Saia bekanyarodott a folyó felé vezető ösvényre, vizet akart hozni Alasiának, csak még azt nem tudta, hogyan. Keresett egy nagy levelet, vizet mert ble, de amikor felemelte kilyukadt. Ekkor észrevett egy összevissza rongált vadászok álltal használ vödröt. Nehezére esett megfogni, de végül sikerült, és egy kis vizet mert bele, majd elügetett Alasiáék felé. Mikor meglátta Khaost egy köszönömöt mormogott oda neki, és hálás pillantással odament az alélt Alasia mellé. A vödör tartalmét a sebekre öntötte, de tudta, hogy ez alaigha segít, ha egy farkas annyira megsérül, hogy a szájából vér jön, akkor az nagyon súlyos, és álltalában halálos, mert akkor nem csak kívül de belül is megsérült.
|
Khaos először megtorpant, majd unottan megfordult.
-Dönthetnél végre hogy akarsz élni vagy sem-felelte, de azért odament Alasiához, és álkapcsával megragadta annk tarkóját ésfelfelé kezdte húzni, hogy valamennyire talpra tudjon állni.
|
Alasia szemét rémülettől induló könnycseppek lepték el. Már szinte ezek is véresek voltak.
- Ne, kérlek! Ne menj... Azt hittem bántani akarsz, vagy meg akarsz ölni! Maradj...
Szája sarkából újabb csepp vér folyt ki. A nőstény úgy érezte: itt az utolsó perce. Már a holnapot sem éli meg, ha nem segítenek neki.
|
-Tu tudod-vonta vállat Khaos-Segíteni akartam, de ha nem hát nem. Felőlem itt is megvárhatod az ítélet napot. Kitartást hozzá, na pá, nem zavarok!
Azzal megfordult és lassan elindult visszafelé.
|
Alasia tiszta kék szemeivel felnézett a hímre. Ez az a farkas volt, akivel egyidőben érkeztek. Nézte, aztán valamit mormogott neki, velemi ilyet:
- Kérlek, ne ölj meg! Hagyj békén! Nem ártottam neked!
Véres kezével visszaböködte a hímet, hogy figyel e rá.
|
Alasia nem értette hogy mért nem segítenek neki. Még mindíg ott feküdt a földön csupa vér borította mindenütt a Balooval való harc miatt. Nem értette, miért mennek el és miért nem segítenek neki. Most ott nyüszített egymagában és attól rettegett mikor jön valami vadorzó, és mikor ölik meg, vagy eszik meg.
|
-Kopj le Anoki. Eddig sem volt szükségem rád...tudom miértjöttél-felelte aztán Khaos.
-Akkor jó ha tudod. De nem értelek.
-Ki kért rá hogy megérts? Hagy békén-mondta végszónak, majd felállt, és elindult az erdő mélye felé. Anoki pedig leült a fenekére és elgondolkozva nézett testvére után.
Khaos már jócskán bent járt az erdőben, amikor idegen, de mégis ismerős szagokra lett figyelmes. Rövidesen meg is látta az illat forrását: azt a fehér farkast akivel ideérkezésekor találkozott.
-Hé..kislány...-ment közelebb hozzá, majd mancsával megbökte. Nem mozdult, és észrevete hogy körülötte a föld tisztavér.
|
Egy sörényes farkas lép az erdő területére. Idegen neki még ez a hely, így nem is mer kockáztatni, körbe szagol és meglát pár farkast ~ Menjek oda hozzájuk? Vagy ne? Mit tegyek? - gondolkodik magában
|
Saia figyelte ahogy Anoki odamegy morcos tesvéréhez és gúnyolódik vele. Khaos nem volt éppen szelíd falkába való, de harci ödztönei jól jöhetnek a csatáknál. Halványan elmosolyodott mikor látta, hogy Khaos mijen gyorsan felkapta a vizet. Lenyűgözte Anoki bátorsága, hogy bár Khaos már majdnem ugrott, ő mégis megőrizte a hidegvérét. Mikor látta, hogy Khaos kezd kijönni a béketűrésből, majdnem ugrott ő is hogy segítsen neki, de után látta, hogy egyedül is elintézi. Behúzódott a kényelmes és meleg kotorékba, ami egy fa alatt volt elrejtve, és nemsokára már félálomban feküdt az alján.
|
Anoki bólintott, és elindult. Orrát magasba emelte hogy elkapjon némi szagfoszlányt, amire nem is kellett sokat várni. Khaos egy fa alatt heverészett, a szaga pont oda vezette.
-Szia bátyus!-köszönt vigyorogva a farkas miközben a feketéhez ügetett. Az felkapta fejét, száját vicsorra húzta.
-Téged sose lehet lerázni mit keresel itt?-morogta köszönés képpen.
-Valakit aki nagy, fekete, Khaosnak hívják és éppen nincs jó hangulatában-döntötte félre fejét Anoki kajánul.
-Még egy rosz szó, és ketté haraplak-vicsorogta felállva a hím.
-Jóól van már, nyugi. Nem kell felkapni a vizet.
|
- jó. Nyugodtan nézz szét. - mondta bár nem nagyon örült, hogy el kell válnia a fiútól.
"Nem is tetszem neki. Láttam mennyire megkönnyebült mikor végre elváltunk" gondolta magában, s ez a gondoltat rendkívül elszomorította. Lassan ballagott az odúja felé, és azon gondolkodott, de jó volna végre megosztani valakivel. Így is minden este fázott a hideg miatt. Tél volt. Tudta, hogy csak egy jel kéne arról, hogy Anoki szereti, és akkor már is megszűnne a hideg, az éhinség, a rosszkedv, a bánat.
|
Furcsán érezte magát egész út alatt. valahogy nem fért a fejébe hogy valaki pont belé lenne szerelmes, ráadásul akinek ilyen magas a rangja. De ahogy haladtak egyre jobban beigazolódni látszott a gyanúja. Kicsit fel is lélezett amikor megérkeztek.
-Ez a falka területe? Nagyon szép, és békés-mondta mosolyogva, miközben szét nézett-Kicsit lepihenek és megnézem Khaos merre csatangol.
|
Saia tudta, hogy Anoki tudja mért csinálta, ezért nem értette mért húzódik el tőle a fiú. Ekkor hasított belé a fájdalmas gondolat. "Bizonyára nem tetszem neki. Most teljesen hülyének néz" rémüldözött magában. "Mindegy, valahogy talán kimagyarázom magam"
- Hát...őőőő....izé...bizonyára véletlen volt. - mondta, bát udta, hogy látszi rajta, az előbbi események nem voltak véletlenek. Mélyen Anoki szemeibe nézett, és pillantásával elárulta mi jár a fejében. Remélte, Anoki is ki tudja olvasni mire gondol. - Gyere, akkor menjünk vissza a falkához, bizonyára már mindenki vár minket.
Odapillantott az öreg félszeműre, aki9 fejével intett a saját terültetük felé. A szeme sarkából látta, hogy Akela a történtek alatt csak a fejét csóválta, és forgatta a szemeit. Mintha hallotta volna, hogy az öreg azt mondja "Ejj...ezek a fiatalok.
Lassan de biztosan elindult hazafelé, de végig Anokin nyugtatta a szemét, csak amikor a hím odanézett kapta el hirtelen a fejét és ment egyenesen. Remélte, hogy Anoki nem értette félre a pillantását
|
Az odautazás során kezdte magát egyre furcsábban érezni. Azt véletlennek vette hogy Saia hozzásimult, de amikor megnyalta az orrát azt már nem tudta be ennek.
-Hé!-ugrott fel meglepetten, hangjában zavar csengett, érezte hogy elvörösödik, fülét hátracsapva, farkát behúzva hátrált egy métert.
-Ezt...miért csináltad?
|
Saia szíve megdobbant, mikor Anoki azt válaszolta, hogy jön a falkába. Tudta, hogy nem egy farkason múlik a falka életben maradása, és egy kicsit eltúlozta dolgokat, de még is úgy érezte, hogy ha Anoki nem lép be a falkába, akkor összetörik minden. Ahányszor csak közelebb ment a fiúhoz, a szíve mindig gyorsabban vert, és elbűvölték a hím kifejező és bölcs szemei. nagyon örült hogy Anoki velük tart.
Mikor már mentek egy jó ideje (Saia direkt halogatta hogy odaérjenek, mert akkor el kellett volna válnia a hímtől) mikor Saia önkéntlenül is hozzásimult Anoki oladlához. Pirulva kapta el a fejét, mikor észrevette mit csinált. De amint a fiú szemeibe nézett, megint ellágyult egy pillanatra, és észre sem véve mit csinál, megnyalta a fiú orrát. Mámoros hangulatban volt, és ebből nem tudta kizökkenteni még félszemű lemondó sóhaja sem.
|
-Nálunk így szokás-feleli a fejethajtásra, majd elvigyorodik-De ha nem, hát nem, én nem ragaszkodom hozzá! És az jól jönne ha csatlakozhatnék!
Már indulna Saia után, amikor meglátja a félszeműt. Tarkóján borzolódik a szőr, fehér fogait kivillantva morog. Ellenszenves neki a hím, és úgy látja ez az érzés kölcsönös. Talán ha ketten lenének csak nekiugrana, de meghalva az alfa hangját kihúzza magát, vet egy utolsó pillantést Akelára majd elindul Saia után.
|
Saianák még ideje sem volt válaszolni, mikor Anoki meghajolt előtte. Saia elmosolyodott és ugyanakkor el is pirult. Nem szokta meg, hogy valaki fejet hajtson előtte. Mellső mancsával felemelte Anoki fejét, majd méslyesn a szemébe nézett.
- Igen én vagyok, de nem kell fejet hajtani előttem. Nem nagy felelősség, mivel alig vagyunk néhányan, a falkám haldoklik - mondja és sovárgó tekintettel néz fel az égre. - Esetleg te is csatlakozhatnál közénk, így többen lennénk, és esetleg... Khaost is megtalálnád. - Saia mást akart mondani de inkább meggondolta magát és tartotta a száját.
Most hallotta hogy egy másik farkas vonít bele az erdő csendjébe. Hirtelen felkapta a fejét a vonytásra, és a fák közé nézett. Akela, a félszemű hím jött ki a fák közül. Szemét résnyire szűkatette mikor meglátta Anokit és fenyegetően morgott (ő nem lesz a hivatalos farkasom csak most kellett). Saia leintette az öreget, jelezve, hogy Anoki nem jelent veszélyt. A félszemű most felé nézett, és fejével a falka területe felé intett. Saia lindult vele, de még visszanézett Anokira: - Jössz?
|
-Mostanában nem volt alkalmam találkozni vele. De a madarak csicseregtek egyest, mást, mint hogy nagy zűrbe keveredett és erre vette az irányt-feleli, s hagyja hogy a nőstény körbeszagolja.
-Te vagy az alfa?-kérdi aztán, de inkább kijelentés, a mondat végén meghajtja fejét-Örvendek!
|
- De igen - felelte Saia és a feje búbjától a talba hegyéig felmérte az idegent - láttam a testvéredet, csatlakozott a falkánkhoz. Gyere velünk és megmutatom a barlangját. Alasiával jött...tudsz róla valamit?
Saia alaposan megszagoltgatta Anokit, ahogy álltalában szokta. Érezte rajta Khaos szagát. "Szóval tényleg a testvére. Azt hittem csak így akar a közelünkbe férkőzni"gondolta magában. Kérdően nézett Anokira.
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az erdő minden erdei álltanak menedéket nyújt, aki a vadászok puskái elől ide menekül
