A nyestkutya

A nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) eredeti hazája Ázsia távoli vidékeinek tundráin, erdeiben található. Értékes bundájáért - akárcsak a mosómedvét - telepeken tartják és tenyésztik. A nagyobb tenyésztelepek főképp a volt Szovjetunió területén (Oroszországban és Ukrajnában) jöttek létre. 
Terjedésére, általa addig nem lakott területeken való felbukkanására a negyvenes évek második felében, az ötvenes évek elején figyeltek fel. Valószínű, hogy tenyésztelepekről elszökött állatok szaporodtak el, mert - mint kiderült - jól alkalmazkodtak az új környezethez, szaporodtak, és sikeresen felnevelték az utódaikat. 
A nyestkutya testének tömege 4-6 kilogramm. Állatunk jóformán mindent megeszik: leginkább apró rágcsálókat, madarakat és azok tojásait zsákmányolja, továbbá bogarakat fogyaszt, és nem veti meg a különféle növényi eledelt sem. A nőstény vemhességi ideje 60-65 nap, rendszerint négy-öt kölyköt fial, de olykor előfordul - mint 1995-ben a Fővárosi Állat-, és Növénykertben -, hogy kilenc kölyök születik. A szülőpár együtt neveli utódait. 
A kölykök életük első hónapjában vakok, a szemük 30-35 napos korukban nyílik ki. Három hónaposan már mindenevők, félévesen anyányiak, s tíz-tizenkét hónaposak, amikor elhagyják a szüleiket. 
Magyarországon 1961-ben ejtették el az első példányt Szabolcs-Szatmár megyében. Azóta is szórványosan előfordul. A hatályos rendelet szerint egész évben vadászható, mert hazánk faunájában idegen, életmódjából adódóan érzékeny károkat okozhat a földön fészkelő madarak között, és terjeszti a veszettséget.