Ez állati! Avagy a képtelen természet
Ló
A ló háziállat. Hogy miért házi, azt könnyen megérti az ember, ha meggondolja, hogy a kenguru vagy a cethal nem háziállat. Viszont nehezen érti meg az ember, ha azt is meggondolja, hogy a poloska sem háziállat.
A ló növényevő, patás, négylábú, egyfarkú és kék szemű. Igen bátor állat, mert míg az emberek azért mennek a csatába, mert különben főbe lőnék őket, a ló anélkül is elmegy. Sőt nemcsak a nemes paripa megy el, hanem az egyszerű ló is elmenne, de azok azért nem mennek el, mert nem viszik őket. Hát így áll a dolog a ló nemességével és bátorságával. Az okosságával nemkülönben. Mert ha gyököt vonni nem is tud, még mindig jóval okosabb azoknál az embereknél, akik elhitték, hogy tud gyököt vonni, s a lábával az eredményt kikopogja. A lovaknak egyedenként nevet szoktak adni, elnevezik például Trubadúrnak, Gyöngyvirágnak, Kincsemnek, stb. Ezek a nevek leginkább versenylovaknak nevei, oly előkelő nevek, mint az embernevek közt az Artúr, Edgárd, Ervin, s más effélék. Viszont, ahogy vannak közönséges embernevek is, mint például János, vagy Mór, így vannak közönséges lónevek is, mint Madár, vagy Kese. A lovakat foglalkozásuk szerint fölosztják: versenylovakra, hátaslovakra, igáslovakra, fiákerlovakra, katonalovakra, haszontalan gebékre és öreg virslijelöltekre. A cirkuszlovakat kifelejtettük, a hátaslóról meg még annyit kell mondanunk, hogy nem azért nevezik hátaslónak, mert háta van, hisz ezen az alapon hasas lónak is nevezhetnénk, hanem azért nevezik a hátaslovat hátaslónak, mert a lovas a hátán ül. Kivéve persze, amikor lenn hever a lábai alatt, viszont az ilyen ügyetlen embereket nem vehetjük figyelembe, amikor a lovakat osztályokba sorozzuk. A lóhoz hasonlít a zebra, egy csinos, stráfosnadrágos állatka, rokona is neki. Hasonlít hozzá továbbá a szamár is, az is rokona neki, nem kell szégyellnie, elvégre mindnyájunknak vannak szamár rokonaink. A ló zabbal él, kivéve azt, amelyik a kocsikat húzta. Az vadgesztenyével és szalmával él, bár a kocsisa zabból, azaz abból, hogy a zabot tízszer olyan drágának hazudja az utas előtt, mint amilyen drága valóban. A lóról van egy közmondás, amely így szól: " a lónak négy lába van, mégis megbotlik." Hát ez a közmondás, mint a közmondások általában nagy marhaság, mert nem lehet mondani azt, hogy mégis megbotlik, hisz épp azért botlik meg az ember is, mert lába van, s ha már valaki, vagy valami a lábával botlik, akkor annál inkább botlik, minél több lába van. A lábatlanok például egyet sem botlanak. Ezek szerint a legjobb dolga a százlábúnak van, mert attól senki sem veszi rossz néven, ha botlik egyet. |