A FARKAS
Az állatvilág tanulmányozása nemcsak érdekes, de mindig tartogat meglepetéseket is. Aki szereti a természetfilmeket, bizonyára gyönyörködött már egy-egy madár tolldíszében, ámulattal figyelte az állatok életét irányító ösztön megnyilvánulásait, vagy csodálattal adózott szinte elképzelhetetlen teljesítményeiknek.
A Spektrum Televízión futó, az Állat-enciklopédia címû sorozat nézõi is számos ilyen érdekességgel ismerkedhetnek meg. Az azonban teljesen újszerû, ahogy a sorozat – különleges élõhelyüket is bemutatva – egy-egy érdekes állatfaj jellegzetességeit tudományos magyarázatokkal ismerteti és párhuzamba állítja az ember hasonló adottságaival, vagy összefüggésbe hozza a korszerû technika által alkalmazott megoldásokkal.
A sorozat január 26-án 21 órakor (ismétlés: jan. 27. 8 óra és jan. 30. 14 óra) látható epizódja a kutya õse, a farkas életébe nyújt bepillantást.
A legismertebb vadon élõ kutyaféle a farkas. Eredetileg számos alfaja élt Európa szinte egész területén és Észak-Amerikában, de mára, sajnos, sok vidéken kipusztította az ember.
A legtermetesebb farkasok északon élnek. Testhosszuk mintegy 1,4 méter, súlyuk pedig eléri a 75 kg-ot. Érdekes, de a legkisebbek fele ekkorák sincsenek. A ritka vörös farkas például, mely az USA déli részein él, néha még a 15 kg-ot sem éri el.
Mint a mesékbõl is tudjuk, a farkas falkában él, melyen belül szigorú rangsor uralkodik. Azt viszont valószínûleg kevesebben tudják, hogy a vezérfarkas nemcsak hím, de nõstény is lehet.
A Spektrum Televízión látható film a szaglás felöl közelít a farkashoz. Mindenki tudja, hogy a kutya szaglása nagyon kifinomult, és hogy ezt az ember, pl. a nyomkövetésben, kábítószerek felderítésében ki is használja. Azon mégis meglepõdünk, mikor kiderül, hogy a farkas orrbéli képessége egy milliószor jobb, mint az emberé.
Rendkívül érdekes bepillantani a farkasfalka életébe, nyomon követni a farkas és az ember egymással mindig rivalizáló kapcsolatát, és összehasonlításokat tenni a szaglás és a szagok szerepére vonatkozóan. Míg a farkasok vizelettel jelölik meg és így szagról ismerik meg saját „területüket”, addig mi emberek inkább elrejteni szeretnénk testünk illatait. Itt is meglepetés vár: az emberi izzadság, bár sokféle kémiai anyagot tartalmaz, csaknem szagtalan. Ami ellen kozmetikai szerek alkalmazásával küzdünk, azt tulajdonképpen a hónalj területén lévõ kb. két millió baktérium okozza.
A szagok mindig fontos szerepet játszottak az emberi kapcsolatokban. Az újszülött már 6 napos korában felismeri az anyját az illatáról. Szinte közmegegyezésnek tûnik, pedig akaratlan, hogy a virágok illatát mindannyian kellemesnek, a görény szagát undorítónak érezzük. Nagy múltra tekint vissza és a fejlõdés új útjait járja az illatszerek elõállítása. Ameddig 2000 rózsaszirom kell ahhoz, hogy 1 gramm esszenciát nyerjünk, úgy tûnik, a szintetikus anyagoké a jövõ.
De a legnagyobb paradoxon talán mégis az, hogy az évszázadokon át vadászott, csapdába ejtett, irtott farkasokat – pedig mára alig 100000 maradt fenn belõlük – néha azokkal a kutyákkal üldözzük, amelyek rendkívüli szaglásukat farkas õsüktõl örökölték és számuk az ember védelmében már milliókra nõtt. |