Sörényes farkas, vagy Guara
Chrysocyon brachyurus
ÁLLATI ÉRDEKESSÉGEK - 23. rész
Dél-Amerikában, főleg Brazília, Uruguay, Paraguay és Argentína területén a pampák egy különös állatnak adnak otthont. Hosszúkás orra, nagy fülei és vörös színe alapján mintha egy sámliról körültekintő rókát látnánk a magasfüvű pampán, de a nyaka felső részén végighúzódó fekete sörény megingatja a szemlélődőt. Szegény állat jól megkavar mindenkit, hisz a neve alapján farkas, a kinézete róka, ellenben a kutyafélék családjába tartozik, mint nemzetségének egyedüli képviselője.
Kedvenc tartózkodási helyei a füves, bokros pusztaságok, erdőszélek és a mocsárvidéki partszakaszok. Hosszú lábaival, bár nem a gyorsaságot szolgálják, meglehetősen nagy távolságokat képes megtenni élénk iramban. Alkatának felépítése azonban nem a gyorsaságra fejlődött ki, hosszú lábszárcsontjai "dobogó" esetleg "sámli" funkciót töltenek be az állat életében. Méreteit tekintve 125 cm hosszú, plusz a farka még 30 centi. A marmagassága 75 cm, súlya 23 kg. Kifejezetten nyakigláb, nyurga alkatú állat.
Többnyire magányos, éjszakai vadász, esetleg párjával birtokolja 20-30 négyzetkilométeres territóriumát. Szélsőséges esetben egy-egy példány területe elérhet akár néhány ezer négyzetkilométert is. Hangja hátborzongató, mikor napnyugtakor üvöltést hallat. Furcsa kinézete mellett furcsa szokásokkal is rendelkezik, mint például az, hogy ásáshoz nem a legkézenfekvőbb megoldást, tehát a lábait használja, hanem roppant érdekes módon a fogait.
Étrendje igencsak változatos, annak ellenére, hogy eredetileg ragadozó. Kis termetű emlősökre, madarakra, hüllőkre és rovarokra vadászik. A zsákmány elejtési stílusa nem igazán emelkedett, de legalább hatékony. Óvatosan megközelíti apróbb termetű áldozatát, majd hirtelen ráugrik, és jobbára egyben le is nyeli. Érdekes módon sok gyümölcsöt, húsos gyökeret, hagymát fogyaszt. Sőt, ez a faj legalább annyira növényevő, mint húsevő. Nézzük csak, mi a leggyakrabban és a legnagyobb mennyiségben fogyasztott tápláléka! Gondolnánk, hogy egy ragadozó 33%-ban egyetlen növényféleséget fogyaszt, egy dél-amerikai burgonyaféleséget, melyet farkasgyümölcsnek is neveznek? Pedig igaz.
A sörényes farkas, mint a nagyobb testű kutyafélék általában, 62-66 napi vemhesség után hozza világra kölykeit. Általában kettőt, de van hogy egy, esetleg 5 kis sörényes lát napvilágot. Az apróságok 3-4 hónapos korukig csak anyatejen élnek, és a lábaik is csak egy idő után nyúlnak meg. Egy éves korukra ivarérettek lesznek, de csak a második évben szaporodnak.
Egyes dél-amerikai törzsek körében az az ostoba hiedelem él, mely szerint ha a sörényes farkas porrá zúzott csontjaiból készült főzetet terhes anyákkal megitatják, az megkönnyíti számukra a magzat kihordását. Az ilyen babonák is nagyban hozzájárulnak, hogy egyes fajok a kihalás szélére sodródnak, esetleg teljesen el is tűnnek Földünkről. Bár nem vadásszák, hisz szőrméje, húsa értéktelen, sajnos a kipusztulás fenyegeti ezt az érdekes állatfajt is. Legnagyobb veszélyt számukra élőhelyük elvesztése, az emberlakta környéken pedig a nagy gépjárműforgalom jelenti. A természetben átlag 12-15 évet érnek meg. Állatkertekben ritkán látható, hisz tartása komoly szakértelmet és ráfordítást igényel. |